Nagyréde Gyöngyöstől Ny-ra, a 3-as út mellett található. A községet először nevén nevező írásos emlék 1275-bõl való.
1544-ben török hódoltság alá került, 1549-ben végleg elnéptelenedett, pusztává lett. A török kiűzését követően a Rákóczi család bírta a falu legnagyobb részét. A település gazdálkodását a szőlőművelés és bortermelés határozta meg már a XVI. századtól, s ezt a művelési ágat folytatták a következő évszázadokban is. A XIX. századig végén a filoxéra teljesen elpusztította a falu szőlőterületeit. A XX. század elején újra a szőlőművelés került előtérbe, ezen belül is a szőlőoltványok termelése vált meghatározóvá.

Aki jó bort iszik - egy kicsit a tájba is belekóstol, ahonnan származik. Nagyréde remek borai is ezt kínálják. A földtörténet és a klíma egyedülálló bortermő vidéket varázsolt ide. A Mátra északi vonulatától védett napsütötte domboldalakon, 600 éve gondozzák a különleges szőlőtőkéket. Több ország ínyencei ismerik az itteni fehér és vörös borok zamatát.

1983 őszén állították fel a község főterén - a mai Erzsébet téren - Szentirmai Zoltán Munkácsy-díjas szobrászművész alkotását. A mészkőből aprólékos munkával kifaragott szőlőprés - oldalain indákkal, szőlőfürtökkel és levelekkel, fürge gyíkkal és a szőlőt lakmározó seregéllyel - az évszázadok óta itt virágzó szőlő-és borkultúrát jelképezi.