Az alkotás a Boldogasszonyt ábrázolja, aki a magyar kultúra és hitvilág emblematikus alakja, személyében népünk több évezredes hitvilága és hagyománya, és a kereszténységgel ebbe a motívumrendszerbe organikusan beépülő krisztusszülő, Mária alakja ötvöződik eggyé.

Anyaga süttői kemény mészkő, posztamenséül egy helyi szikla szolgált.
A mű hihetetlenül alacsony költségvetésből, szinte csak az anyag és eszközigény biztosításával jött létre, sok-sok önmegtagadásból és áldozatból mind a megrendelő helyi vállalkozó, mind az alkotó és családja részéről, és sok esetben a gondviselés segítsége is egészen kitapintható volt.
Magassága kb. 230 cm.

A szobor ikonográfiai alapja a jelenések könyvéből ismert Napba öltözött asszony, aki a Holdon áll. Ez a motívum művészettörténetileg azonosítható módon kereszténység előtti anyaistennő előképekre alapuló szimbolikus modell. Később a Hold helyett a Földet kezdik érteni az alsó gömbön, a holdat pedig egy az oszmán hatalmat megtestesítő sarló váltotta fel.
Ezt a rendszert egészítette ki a szerző egy harmadik gömbbel, ami a várandós anyuka pocakjában az égi (Nap) és földi szféra közé megérkező, megszülető Isteni Megváltót jeleníti meg.
Az alsó gömb, az anyagi világ a Föld gömbje a szerző szándéka szerint egybeolvad a nőalak lábával, így utalva az ősvallásban betöltött Földanyai szerepére is.

Ugyanennek a fogalmi hármasságnak felel meg a Szűzanya ruhájának a mintája, ami viszont egy kiemelés a magyar népművészet mély alapszimbólumai közül. Leggyakrabban kapubálványokon, de sokszor bútorokon, fejfákon, tárgyakon is megjelent ez a motívumrendszer. A kozmoszt vagy szűkebb értelemben a Földet megjelenítő rozettákból kinövő Életfa a Nap (glória, fogó napszimbólum) felé tör. Ez a fa a szellemi út, amit a keresztény misztika sokszor Ádám, és Krisztus fájával azonosít.
A Szűzanya mellkasán az Életfa felett elhelyezett rozetta, csillag utal a Boldogasszony ősi, kereszténység előtti díszítő jelzőjére: „Tengernek Csillaga” ami szintén ősvallási eredetű motívum, és a Hajnalcsillagot azonosítja az Istenanya személyével.
Ez a mintázat grafikai jelként, savmaratással került a szobor felületére.

A mű szimbólumrendszerének része még egy keresztény eredetű művészettörténeti motívum, ami a középkori magyar Mária-énekekben és az európai művészeti hagyományban egyaránt ismert volt: A Szűzanya köpenye alá fogadja, oltalmába veszi az egész emberiséget, és ennyiben az egyház szimbóluma is. Ez a köpeny is kozmikus mintázatot kapott, bővítve az értelmezéseket: a meghasadó Kozmoszban mint egy keresztény mandorlában, védett helyen, időtlenül virágzik az Életfa, amely a Nap, az Isteni Lény felé tör.

Az egész szobor összességében egy olyan hitbeli képzetet, entitást jelenít meg, amely jellegzetesen magyar gondolatként jelenik meg egy, a kereszténységet valló, de őseink hitét, hagyományait sem feledő magyar ember lelkében.