Aba Sámuel, Szent István húgának volt a férje.
Amikor Pétert, Szent István rokonát az országból elűzték: az előkelők Aba Sámuelt választották magyar királlyá (1041-1044).
Aba Sámuel uralkodásának első évét kivéve, folytonos harcban állt
III. Henrik német császárral, akitől I. Péter: trónigényének fegyveres támogatását kérte. Aba Sámuel az ellene lázadó nagyurak közül mintegy ötvenet „mint valami barmokat vagy oktalan állatokat, fütykösökkel és karókkal merészkedett agyonveretni' (l. Gellért-legenda).
Ezért Szent Gellért a Csanádra érkező királytól megtagadta a húsvéti koronázást, beszédében megfeddette s megjósolta közeli bukását.
A jóslat valóra vált: III. Henrik a ménfői csatában Aba Sámuelt legyőzte (1044 júl. 5). Aba Sámuel a csatából a Tisza felé menekült, de az Abádi révnél megölték. A Gyöngyös mellett fekvő sári monostorban temették el, melyet valószínűleg ő alapított.
(A szobrász Kiss György, a szoborcsoport középső alakjaként, a történelem viharaiban eltűnt királyi felségjelvénnyel - a szárnyas lándzsával - kezében ábrázolta a királyt.
István király lándzsáját, melyet Mihály arkangyaltól -a halál hírnökétől- származtattak, az Aba Sámuelt legyőző III. Henrik császár a magyar királyi koronával együtt visszaküldte Rómába, és helyettük ő adott a trónjára visszahelyezett Péter királynak hatalmi jelvényeket, amelyek között ott lehetett a császári Szent Móric lándzsa egyszerűbb másolata is.
Ezt a hűbéri függést kifejező díszfegyvert: a Pétert elűző I. Endre és az őt
trónon követő magyar királyok soha többé nem tekintették uralkodói jelvényüknek, a királyi lándzsa egyetlen korabeli ábrázoláson sem szerepel többé a magyar királyság hatalmi attribútumai között.
I. István szárnyas lándzsája, amely az uralkodó háború és béke, élet és halál feletti jogát volt hivatott kifejezésre juttatni, örökre elveszett.)
Forrás: http://www.nagylexikon.info/Aba_S%C3%A1muel (a forrálink már nem működik)