"I. Béla király és Richeza lengyel hercegnő fia.
Atyjának lengyelországi tartózkodása idején, 1040 környékén született. Lengyelországból apjával együtt 1048-ban tért haza.
1057-ben öccsével, Lászlóval együtt belenyugodott unokaöccsének, Salamonnak megkoronázásába.
1059-ben, a tiszavárkonyi palotacsíny után atyjával együtt Lengyelországba menekült, s az onnan hozott hadakkal vett részt a polgárháborúkban, melyek után 1061-ben I. Béla néven atyját ültették trónra.
1063-ban I. Béla halála után testvéreivel, Lászlóval és Lamberttel együtt ismét Salamont ismerte el királyának. Ezt meg is erősítették 1064. június 20-án, a győri békében.
Géza visszanyerte atyja hercegségét, s Pécsett április 11-én maga tette a húsvéti koronát Salamon fejére. Hősiesen harcolt a besenyők és bizánciak ellen folytatott háborúkban, s 1071-ben, Nándorfehérvárnál Niketász görögjei nem a király, hanem az ő pártfogásába ajánlották magukat.
Géza 1072-ben, mikor a bizánciak csellel visszavették Nándorfehérvárt, elkísérte ugyan a királyt a niši hadjáratra, a Szerrémségbe azonban már nem követte, hanem hazasietett hercegségébe, ahol előkészületeket tett a polgárháborúra, melyet kikerülni nem tudott.
1073-ra tizenhat püspök hosszas fáradozása kellett ahhoz, hogy Géza és Salamon az esztergomi szigeten kibéküljön. Az egyezség azonban törékenynek bizonyult, így újból küszöbön állt a háború; később mégis újabb fegyverszünetet kötöttek 1073. november 11-én, ami egészen 1074. április 24-ig tartott. Salamon – német tanácsosai javaslatára – végleg el akarta zavarni Gézát, kihasználva, hogy László Oroszországban, Lambert pedig Lengyelországban tartózkodott.
1074. február 26-án Salamon király a Tisza melletti kemeji részeken győzelmet aratott Géza herceg felett. 1074. március 14-én azonban Géza és László egyesült serege legyőzte Salamon királyt a Pest megyei Mogyoródnál vívott csatában; Salamon király hatalma Pozsony és Moson vidékére korlátozódott.
1074. március 14. után trónra lépett I. Géza király. Hívei unszolására foglalta el a trónt, s királynak is nevezte magát, de még mindig nem koronázatta meg magát – annak ellenére sem, hogy 1075-ben VII. Dukász Mihály koronát küldött neki, elismerve nándorfehérvári érdemeit.
1074 őszén IV. Henrik német király Salamon támogatására hadjáratot vezetett Magyarországra, de sikertelenül.
VII. Gergely pápa Gézát az ország függetlenségének védelmére buzdította, IV. Henrikre pedig 1076. február 22-én kimondta az átkot. Géza ekkor Vácott székesegyházat, Mogyoródon emléktemplomot, Garam-Szent-Benedeken pedig apátságot alapított.
1076 karácsonyán a szekszárdi templomban meghallgatott nagymise után Géza sírva jelentette ki, hogy lemond a trónról – erről azonban a magyarok hallani sem akartak; nem fogadták el királynak Salamont akkor sem, amikor Géza 1077. április 25-én meghalt, hanem Gézának öccsét, Lászlót emelték trónra.
A váci Boldogságos Szűzről elnevezett székesegyházban temették el.
Forrás:^[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/I._G%C3%A9za
^[2] http://hu.wikipedia.org/wiki/Salamon_magyar_kir%C3%A1ly
^[3] http://ehumana.hu/arpad/idorend/ido2.htm"
Forrás: http://www.doksi.hu/faces.php?order=DisplayFace&id=352