"II. (Vak) Béla 1108 körül született, apja Álmos herceg, I. Géza magyar király fia, anyja pedig Predszláva, II. Szvjatopolk kijevi nagyfejedelem leánya volt.
Apja életét a magyar koronáért folytatott szüntelen harc jellemezte.
Ez a mozgalmas, kalandos élet rányomta bélyegét családja életére is.
Álmos egy meggondolatlan lépése nyomán családjának is bűnhődnie
kellett. 1115 körül Kálmán király parancsára Álmos herceget és az ekkor legfeljebb hétéves Béla herceget 1115 körül megvakították, majd a dömösi
kolostorba vitték őket.
Az 1120-as évek közepén innen is menekülniük kellett.
II. István 1128 körül kapott hírt a Pécsváradon bujkáló unokaöccséről.
A király feleségül kérte Béla számára Ilonát, I. Uros szerb nagyzsupán leányát, majd Tolnán helyezte el őket. Középkori krónikáink szerint István azért karolta fel megvakított rokonát, mert ő magának nem volt fiúgyermeke és Bélát akarta örökösévé megtenni.
1131 márciusának elején meghalt II. István. II. Béla koronázására csak két hónappal később került sor. Ebből arra lehet következtetni, hogy Saul és Béla között harc folyt a trónért, amely Béla győzelmével végződött. Felicián esztergomi érsek 1131. április 28-án Székesfehérvárott magyar királlyá koronázta II. Bélát. A hatalom ezzel az Árpád-ház Kálmán-ágáról az Álmos-ágra szállt át.
1132 júliusában a trónkövetelő Borisz, Kálmán király eltaszított feleségének, Eufémiának a fia III. Boleszló lengyel herceg támogatásával betört az országba. A Borisz ellen készülő II. Béla országos gyűlést tartott Aradon, melynek alkalmával Ilona királyné 68 Borisz-párti előkelőt mészároltatott le, majd a Sajó folyó mellett vívott csatában legyőzte Borisz és II. Boleszló csapatait.
II. Béla korában a magyar külpolitika rendkívül hatékony és sikeres volt.
A Borisz elleni háború idején az osztrák őrgrófság és Csehország házassági kapcsolat révén volt Béla szövetségese. Peremisl fejedelmét, Vlagyimírkót és a kijevi fejedelmet, Jaropolkot már ügyes diplomáciával állította maga mellé a király, így gyakorlatilag bekerítette Lengyelországot saját szövetségeseivel.
A magyar-lengyel ellenségeskedésnek az vetett véget, hogy 1134 áprilisában II. Béla szövetséget kötött III. Lothar német–római császárral, III. Boleszló lengyel herceg ellen. 1135 augusztusában Vlagyimir przemyšli orosz fejedelem szövetséget kötött II. Bélával III. Boleszló lengyel herceg ellen. II. Béla II. Anaklét ellenpápával szemben II. Incét támogatta, amivel elérte, hogy az egyházi ügyeket teljesen önállóan, pápai beleszólás nélkül intézhesse.
II. Béla idején kezdett szerveződni az udvarban egy olyan hivatal, amely az oklevelek kiadásával már nemcsak alkalmilag, hanem hivatásszerűen foglalkozott. Ez a hivatal a III. Béla korára kialakult kancellária elődjének tekinthető.
Béla jó viszonyt ápolt a hazai egyházi vezetőkkel, s az egyházat jelentős adományokkal támogatta. Béla következetesen bevonta a királyi tanácsot is a hatalom gyakorlásába; nem is tehetett mást, hiszen vaksága miatt teljesen ki volt szolgáltatva környezetének. A források alapján bizonyosra vehető, hogy a hatalmat nem egyedül ő, hanem szűk környezetével – elsősorban Ilona királynéval – együtt közösen gyakorolta.
1137 végén hazahozatta, és Székesfehérvárott helyezte el apja, Álmos herceg földi maradványait.
II. (Vak) Béla magyar király: 1141. február 13-án hunyt el, holttestét Székesfehérvárott..." - apja mellett - temették el.
Forrás: ^[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/II._B%C3%A9la
^[2] http://ehumana.hu/arpad/idorend/ido3.htm

---