"IV. István (? , 1132 v. 33 – Zimony, 1165. ápr. 11.) II. (Vak) Béla kir. harmadik fia. Ellenkirály (1163) III. Istvánnal (II. Géza elsőszülött fiával) szemben.
Mánuel bizánci császár unokahúgával, Máriával kötött házassága gyermektelen maradt.
Bátyjával, II. Géza királlyal ellentétbe kerülve 1153-ban v. 1154.-ben a bizánci udvarba menekült. Idősebb testvére, II. László halála után (1162. jan. 14.) Mánuel őt küldte Mo.-ra, hogy III. István ellenében a trónt elfoglalja.
Akadály nélkül jutott az ország birtokába, és 1163-ban a kalocsai érsek meg is koronázta..." Miután görög segédcsapatait visszaküldte, olyan nyíltan szegődött Mánuel uszályába, hogy az a magyar előkelők ellenszenvét váltotta ki. 1163 tavaszán az országba visszatért III. István könnyűszerrel űzte el nagybátyját a trónról. IV. István 1163. jún. 19-én Fehérvárnál csatát vesztett és III. István fogságába került. Lukács esztergomi érsek javaslatára
szabadon engedték és visszatért Bizáncba. Mánuel császár azzal a feltétellel ismerte el III. István uralmát, amennyiben öccsét Bélát, Dalmácia és Horvátország hercegét az egyesség garanciájaként magával vihette országába. IV. István később Barbarossa Frigyestől kért segítséget, de a császár kérése teljesítését megtagadta. Ekkor újra Mánuelhez fordult, aki
mivel az 1163. -évi egyesség feltételei nem teljesültek maradéktalanul
(a magyar udvar nem adta ki Mánuelnek Béla 'apai jussát') a kérdéses területeket és a Szerémséget katonai erővel szerezték meg a magyar koronától. Egy évvel később, e harcok során halt meg a 'vágyaitól rabul ejtett lelkű' IV. István. Az ostromlott Zimonyba szorult trónkövetelőt maradék hívei is elárulták (1165. április 11-én saját orvosa gyilkolta meg.)
Tetemét a várkapu elé hajították, és csak napokkal később temették el.
Földi maradványait jóval később vitték át Székesfehérvárra.
Forrás: http://mek.niif.hu/00300/00355/html/ABC06707/06829.htm