III. Bélának és Ágnes (Anna) chatilloni hercegnőnek legidősebb fia.
Szül. 1174. Német krónikák Henricusnak, Eimricusnak, de Emericusnak is nevezik; ő magát 1199. és 1201. Hemericusnak, rendesen azonban Emericusnak irja. Atyja a Bolognában tanult perugiai Bernátra bízta neveltetését. Imre érdeklődött ugyan a teológia iránt, de tudós nem lett belőle. Atyja már második házassága (1184) előtt megkoronáztatta, s kormányzására bízta Horvát-Dalmátországot. Béla halála (1196 ápr. 23.) után utóda a már koronás I. Imre lett.
1197. nagyravágyó öccse, András föllázadt ellene, Macseknél (Macki megverte, és 1198-ban 'jogos apai jussának' Horvát-Dalmát országnak átadására kényszerítette a magyar királyt.
Ettől az eseménytől fogva András: Ráma és Chulmia (Halomföld, Hercegovina) hercegének neveztette magát, és független fejedelemként kezdett uralkodni. Erőszakkal szerzett tartományaiban az összes felségjogokat gyakorolta.
A királyi főhatalom megszerzéséhez szükséges pénzt Boleszló váci püspök székesegyházában őriztette.
András herceg és támogatóinak szervezkedése kitudódott, a magyar király a rejtegetett pénz átadására szólította fel a püspököt.
A hercegi párt levelezését közvetítő, politikai szándékaik támogatására pénzt gyűjtő, és a királyi akaratnak ellenálló főpapot az oltár elől hurcoltatta fogságba. A sekrestyét feltöretve, az összeesküvés anyagi fedezetét lefoglaltatta. A testvérháború kitörését még sem tudta megakadályozni!
1199 - nyarán András herceg osztrák csapatokkal erősített sereggel indult a tengerpartról Fehérvár ellen. Imre király a támadó sereget a Balaton mellett Rád községnél szétverte.
Andrást unokatestvérükhöz VI. Babenberg Lipóthoz kergette, de később (1200 - ban) kibékült Andrással.
E béke értelmében mind a két testvér fölveszi a keresztet, távollétük idején az ország kormányát rokonukra, VI. Lipótra bízzák, András visszakapja hercegségét, igaz csak korlátozott jogkörrel, mint a király megbízásából kormányzott hűbéres tartományt.
1201. a magyar király Vulkot segítette Szerbia nagy zsupáni székébe, ez időtől kezdve Imre és utódai Szerbia királyainak nevezték magukat.
A bogumil bolgárokon 1202. nyert győzelmei után, egy ideig a «bolgár király» címet is használta.
1202 nov. 9. ismét keresztes háborúra intette őt a pápa, ki maga is meglepetve értesült, hogy másnap a magyar király városa, Zara alá érkeztek a Bonifác montferrati őrgróf vezetése alatt összegyűlt olasz, német és francia keresztes hadak, hogy a tengeren a Szentföldre való átszállíttatásuk fejében (a velenceiek részére) elfoglalják azt a magyar királytól.
A pápa tilalmával nem törődve, nov. 24. rohammal veszik be Zarát,
és az erősséget átadják a velenceieknek.
A pápa ezért a velenceieket kiközösítette, a kereszteseket pedig
(1203 februárjában) kárpótlásra és a magyar király megkövetésére utasította.
A Szentföldre sem ezek a keresztesek, sem Imre király hadai nem jutottak el. Dandolo doge sürgetésére a keresztesek Konstantinápolyt vették ostrom alá, Imre seregét belső zavargások tartották itthon!
Egyébiránt Imre király és András herceg is támogatták Konstantinápoly megtámadását, hiszen annak kinyilvánított célja az volt, hogy a keresztesek nővérük (Árpád-házi Margit) férjét, Izsákot ismét trónra segítsék.
Imre király öccse András herceg hatalmi törekvéseit ellensúlyozandó,
és közeli halálát érezve: Konstancia aragóniai hercegnőtől született fiát (Lászlót) Ince pápától kért és kapott felhatalmazás alapján királlyá koronáztatta, gyámjává öccsét, András herceget tette.
1204. november 30-án halt meg, az egri székesegyházban temették el.
Forrás:http://www.kislexikon.hu/imre_kiraly.html