"II. (Kis) Károly Nápolyban született 1354 körül. Anjou-házi magyar, és III. Károly néven nápolyi király, valamint akháj fejedelem is volt. Nápolyban 1381. június 2-től, Magyarországon 1385. december 31-től haláláig uralkodott. A „Kis” melléknevet termete miatt kapta. Margittal kötött házasságából 3 gyermeke – Mária, Johanna és Nápolyi László – született. Apja Lajos durazzói herceg, anyja pedig Sanseverino Margit volt.
Apját korán elvesztette, ezért I. Johanna nápolyi királynő neveltette, majd 1365-ben V. Orbán pápa kérésére a magyar udvarba küldték Budára. I. Lajos király megkedvelte, így Károly 1371-től 1376-ig dalmát–horvát hercegi címmel a Délvidéket kormányozhatta. Amikor Johanna királynőnek nézeteltérése támadt a pápával, I. Lajos seregével Rómán át Johanna ellen vonult, s a királyságot elfoglalta, Johannát pedig börtönbe vetette, majd hamarosan megölette. Ezután Károly is összeveszett Rómával, ezért 1385-ben kiközösítették az egyházból.
Ekkor a magyar trónra törve, korábbi fogadalma ellenére magyar földre utazott. Kihasználva a magyar belviszályokat, megszerezte a koronát, s 1385-ben királlyá koronázta magát. Mária anyakirályné azonban nem nyugodott bele a hatalomátvételbe: 1386 februárjában merényletet szervezett ellene. A gyilkossági kísérlet után életben maradt Károlyt Visegrád várába zárták (állítólag mérget szórtak a sebére), de összeesküvői második próbálkozása sikerrel járt – a félholt királyt megfojtották.
Tettei miatt pont a halála előtti napon átkozta ki a Pápa, ami miatt rendes egyházi szertartással csak 1390. február 3-án temették el a visegrádi Szent András kolostorban."
Forrás: http://www.doksi.hu/faces.php?order=DisplayFace&id=374

---