Kerestem a síremléket, korábban láttam képet róla. Amikor megtaláltam, kővé dermedve álltam előtte.
Az elsődleges kérdés, ami a megfogalmazódott, milyen gondolatok járhatnak az alkotó fejében, amikor ilyen művet készít? Egyáltalán, ugyanarról a művészről van szó, akit sokan 'barokk ízlésűnek' kategorizáltak, ami körül vita is keringett? Jutott eszembe Lengyel Géza cikke (megjelent a Lyka Károly szerkesztette Művészet folyóiratban), amiben viszont ő cáfolja ezt. Szerintem ez a síremlék éppen létező cáfolata minden ilyen jellegű vádnak.

Később inkább azon gondolkodtam, mi vezethette az elhunyt családtagját arra, hogy egy ilyen ábrázolással állítson emléket elhunyt hozzátartozójának. Hiszen a síremlékre megbízást adott, nyilván egyeztetve, a téma megfogalmazásával, de legalábbis azt, ill. a kész művet elfogadva kerülhetett helyére.

Loser Jánosról kevés információt találtam. Született 1848-ban, élt 62 évet. A Rákóczi (ma Míra néven ismert) keserűvíz palackozójaként jelentős gazdagságra tett szert. Ezt bizonyítja a József krt. 60. szám alatti ház (1890.) mai is látható díszes kapualja, ill. kialakítása http://budapestjovoje.freeblog.hu/categories/Egyeb/page/2/

Loser János 1909-ben halt meg, míg a síremlék csak később, 1915-ben került felállításra. Felesége 1920-ban követte férjét. Találgatásnak tűnhet, de bennem felmerült, lehetséges, hogy az emlékmű megrendelésénél már az özvegy félelmei játszottak szerepet.

Egy 'lelet' szerint '...a Loser családnak később, 1915-ben állított emlékén a kiterített holttest brutálisan szembesít a halállal.' (Mazányi Judit Ligeti Miklós életművével foglalkozó doktori disszertációja: http://doktori.btk.elte.hu/art/mazanyi/diss.pdf )
Nagyon találó megfogalmazás, magyarázata Róna József 'funerális művészete', ill. egy másik síremléke kapcsán található meg, ahol utalás történik a Loser család síremlékére:

'A dualizmus korának legrangosabb temetőjében, a Kerepesi úti temetőben jóval több alkotása áll, ... a Loser család meghökkentő síremlékét is, amely a zord, pallost tartó, ifjú holttesten taposó Thanatoszt ábrázolja.'
Ez a görög mitológiai kép - a halál istene ábrázolása - a megdöbbentő síemlék kulcsa.

A 'Változó Világ bölcsességei' internetes oldalon olvasom:
'Thanatosz: Nüx apa nélkül született fia, Hüpnosz ikertestvére, a halál istene. Testvérével együtt anyja palotájában élt az Alvilágban és Hádésznak szolgált. Fekete palástjával, fagyos fekete szárnyaival és komor ábrázatával mindenütt rémületet keltett, még az istenek előtt is gyűlöletes volt. Feladatköre csak a végrehajtás volt, a vég óráját a Moirák szabták meg, elhatározásukat közölték Thanatosszal, aki a meghatározott időben megjelent a halandók házában, hajukból egy fürtöt vágott ki kardjával, megragadta lelküket és átadta Hermésznek, aki az Alvilágba kísérte őket...' Forrás: http://www.valtozovilag.hu/qc/T.htm#thana1

Érdemes talán még idézni a téma pszichológiai vonatkozását:
'Thanatosz – halálösztön vagy destrukciós ösztön: „Freud által bevezetett kifejezés az olyan élmény- és viselkedésformák (tudattalan) mozgató okaira, amelyek másokra irányuló gyűlöletben, ellenszenvben vagy agresszióban, illetve a saját személyre vonatkozó gyűlöletben vagy pusztításban nyilvánulnak meg.”... Freud két ellentétes alapösztön működését feltételezte: Erósz – a létfenntartás, a nemi ösztön és Thanatosz – a halálösztön az élet elpusztítása. Úgy vélte hogy a normális viselkedésben mindkettő folyamatosan jelen van, sőt minden „ösztönrezdülés” e két ösztön különböző arányú keveredéséből jön létre. Ezen ösztönökből származó energiák, biológiai eredetű motivációk, amelyek a személyiség működésének meghatározói. Erósz energiája a libidó, Thanatosz energiája az agresszió és a pusztítás'.
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Thanatosz