"...Medgyessy Ferenc élete egyik utolsó alkotásaként Debreceni Vénuszának 1946-os, gipszbe mintázott változatát faragta kőbe. (Az elhelyezés idején a helyi sajtóban a szobor Fürdőző nő címmel szerepelt.) A térbehelyezés, melyet a helyszínen maga Medgyessy Ferenc jelölt ki, nagyon szerencsés. A 100 m hosszú és 20 m széles vízfelület végében, a meleg vizű kút túlfolyója közepén emelt négyzetes hasábon áll a szobor. A környező fák, kisebb épületek és a víz együttesében a világos, sugárzó fehér mészkő rendkívül artisztikus. Az egész alakos, haját fonó, álló női akt Medgyessy művészetének minden jellemzőjét és erényét csillogtatja: Tömörség, zártság, egyszerűség. A fiatal test telt formái egészséges, természetes érzékiséget hordoznak. Életerő, életkedv sugárzik a formás, kissé rusztikus egybefoglalással faragott női testből. Medgyessy tömör fogalmazása sajátosan változik a test különböző részein, leginkább zárt és tömör a láb és a csípő, a karok és az arc már mozgalmasabban, részletgazdagabban, líraibban megoldott."
A mészkő szobor, 173 cm, talapzat márványlap borítású betonhasáb, 137x60x78 cm.
/Forrás: Dömötör János: Vásárhely szobrai, 2002/