1843-1924. Magát magyarnak valló, de arab születésű, méneskari tábornok, akit Fadlallah el Hedad Mihálynak hívták. A birodalom egyik lóvásárló küldöttsége hozta magával az árva gyereket, 1857-ben. Felsőbb utasításra katonatisztet neveltek belőle. A lovakat nagyon szerette és értett is hozzájuk, így egész pályafutását a méneskarnál töltötte. Több lóvásárló expedíciót vezetett a Közel-Keletre, valamint Mezopotámiába. Ugyan kikeresztelkedett és katolikus vallású lett, magyarul is alaposan megtanult, de arab származását sohasem tagadta meg, és állítólag élete végéig megőrizte anyanyelvét. Útleírását a Pallas Kiadó jelentette meg, 1904-ben, Utazásom Mesopotámiában és Irak-Arábiában címmel. Ez egy békés, háborúk nélküli katonai útleírás, amelynek középpontjában az arab lovak, az arab emberek és a sajátos táj áll. Útleírása is elsősorban a megnézett lovakról szól, és arról; a Monarchia küldöttsége miként vándorolt a Közel-Keleten ménesről ménesre.
1910-ben nyugállományba vonult. Haláláig Bábolnán élt, és ott is temették el. Sírja ma is ott található
A szobor mellett található Obajan emlékköve, ami Fadlallah legkedvesebb és legeredményesebb tenyészménje volt. A mén a shagya fajtában máig élő törzset alapított.