Az Országház hatalmas épületre a magyar történelem jeles alakjait és azok kísérőit ábrázoló szobrok elhelyezését határozták el, összesen 90 darabot.
Az ábrázolandó személyiségek kiválasztásában döntő szava a végrehajtó bizottságnak, illetve még inkább Steindlnek volt. Javaslatát Pauler Gyula történész, akadémikus jóváhagyása erősítette meg. 1891-ben az 'összes kiválóbb magyar művészek' nyújtottak be ajánlatot, egymással szolidaritást vállalva. Köztük szerepelnek nagy formátumú szobrászok is, mint Zala György, Róna József, vagy Stróbl Alajos. Azonban Steindlnek aligha ilyen személyiségekre volt szüksége, inkább olyanokra, akik az épületnek alárendelt és egy átfogó ikonográfiai programba illeszkedő szobrokat voltak hajlandók alkotni. Nem véletlen, hogy végül sem Zala György, sem Stróbl Alajos nem készített szobrokat az Országházhoz. Róna is csak egyet.
Helyettük az alkotók a korszak szobrászainak arctalanabb középmezőnyéből kerültek ki.
Zrinyi (I.) Miklós gróf ... a szigetvári hős szobrát, a lépcsőházi szárny díszes szoborkonzolán, 10.5 méter magasságban helyezték el.

Az Országház épületében és a külső falakon elhelyezett szobrok a magyar nemzet történelmét mutatják be. A külső falakon elhelyezett alkotások a magyar történelem nagy alakjait és kísérőiket ábrázolják. A szobrok a „száraz realizmus” jegyében kerültek megformálásra.

„Steindl nemcsak a stílus tekintetében, hanem a szobrok beállításában és történeti hűségükben is egységet követelt: mind frontálisan áll, ruházatuk és fegyverzetük tudományos útbaigazítás alapján, „hiteles” formákkal készült.” Az alkotásokat huszonhárom alkotó készítette, de egyéni stílus nem fedezhető fel rajtuk. A szobrok, akárcsak az épület külső burkolata, eredetileg a puha mészkőből készültek, ezért a megrongálódott, hiányos szobrokat újrafaragják, restaurálják.

Az Országház építése hazánkban nem pusztán építészeti probléma volt a XIX. században. Szimbolikus erővel bírt, a függetlenség jelképét látták a megvalósításban, és része volt ebben az országgyűlés Pestre történő áthelyezésének is. Az Országház építése több javaslat, három tervpályázat (1844, 1861, 1882) és az ideiglenes jelleggel megépített képviselőház (1865) megépítése után valósulhatott meg. Az 1880. évi LVIII. törvénycikk kimondta, hogy az Országházat a Tömő téren kell megépíteni. Az 1882 áprilisában megjelent pályázat meghatározta az épület elhelyezését, miszerint a főhomlokzatnak a Dunára kell néznie, de az épület párhuzamosan, vagy merőlegesen is elhelyezhető. A beérkezett 19 pályázatból négyet díjaztak (Steindl Imre, Hauszmann Alajos, Schickedanz Albert és Freund Vilmos, illetve Otto Wagner pályázatait). A bizottság Steindl Imre tervét választotta, annyi változtatással, hogy egy félemelet beiktatását kérte, és a homlokzati két főtorony és az üléstermek négy-négy tornyát kupola helyett hegyes sisakokkal váltották fel. Az átdolgozott terveket 1884-ben fogadták el, az első kapavágást 1885-ben tették meg. Az épületet 1902-ben vették használatba, de a belső munkálatok csak 1904-ben fejeződtek be.

---