A múlt héten akartam utazni. De ezt a díszkutat meglátva rá kellett jönnöm, hogy így történt a legszerencsésebben, hogy csak most tudtam elmenni ezen a héten. Az ország sok helyén április elejével indítják be a szökőkutakat. A képeket elnézve egy téli állapot egészen más hangulatú lenne.

Záhonyban a vasútépítés fellendülésével, a hatvanas években állítottak pár köztéri alkotást, természetesen az állomáshoz kapcsolódva. Később sokáig nagy szünet, míg a nyolcvanas évek közepétől ezt az itt látott, és az előbb ismertetett Kelet kapuja című alkotásokat állították fel. Nem kérdeztem meg a helyszínen, de szinte biztos vagyok benne, hogy a városháza épülete is akkor készülhetett.

Színes foltja a kisvárosnak az igazán mutatósra sikerült épület, és az előtte álló kedves díszkút. Rögtön eszembe jutott a Tiszafüreden fotózott, és ugyanezzel a címmel feltöltött alkotása a szobrásznak. Ugyanezek a madarak láthatóak azon is, csak ott dombormű formájában.

Az életnagyságú madarak egymással szemközt, egy-egy mészkőoszlop tetején foglalnak helyet a kisfiúval. Ötletes, szemet gyönyörködtető látvány, főleg így, vizes állapotban. Biztosan a helyiek is szeretik, és el tudok képzelni egy forró nyári délutánt a kút körül, ahol ott hűsölnek, pancsolnak a gyerekek.

Két napja töröm a fejem, milyen madarak is ülnek ott fenn a mészkőoszlopok tetején. Nem sikerült megfejteni. A városról szóló anyagokban szinte mindenütt szerepel ennek a szobornak a fotója. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy húsz év alatt jelképévé is vált Záhonynak a szobor. A Tisza, mint határfolyó a város északi részén folyik, mint természetes határ.
A város címerében, amit 1991-ben fogadtak el; ugyanez a két madár látható: http://www.nemzetijelkepek.hu/onkormanyzat-zahony.shtml
A bronzmadarak nagysága 280 cm.

---