Utazásaim előtt készülni szoktam. Az interneten elérhető, mi általunk is sokat használt oldalakról, a művészekről megjelent könyvekből állítok össze egy listát, hogy kb. mit is találok majd az adott helyen. Aki hosszabb ideje olvassa, és nézegeti a szoborlapot, az biztosan látta már, hogy néha beszélgetünk az adatok pontatlanságáról, illetve a frissen állított művészeti alkotásokról megjelent igen hiányos tájékoztatásról.

Záhonyban, a kora reggeli vonatról leszállva hatalmas meglepetés ért. Somogyi Árpád Ülő nő című alkotását első látásra megismertem, mert Berekfürdőn a fürdő előtt áll egy ugyanilyen szobor; csak mind ezidáig alkotó nélkül, mert az ottaniak nem tudták, ki a szobrász. Évszámot így sem találtam hozzá, mert az alkotóról szóló írásos anyagok is csak a Záhonyban felállított szobrot említik meg. Érdekes módon mindkét helyen fehérre van meszelve az női alak. A két helyszín, az állomás peronja, és a fürdő előtti szép zöld terület teljesen elüt egymástól.
Ilyenkor örülök, hogy olyan sokat tekeregtem már a Tiszántúlon, hogy a végén ilyen felfedezéseket tehessek.

Az alkotás életnagyságú, és pusztán csak díszítő funkciója van. Gondolom a pályaudvar építése (aminek egyelőre nem találom az évszámát), az épület átadása körül avatták fel társával, Tar István: Nő galambbal című alkotásával együtt.