Ignácz Rózsa író- és színésznő, a XX. századi magyar irodalom fontos személyisége Kovásznán született 1909-ben, a helyi református pap lányaként. Budapesten végezte a Színművészeti Akadémiát (1931) és hamarosan a Nemzeti Színház tagja lett (1931-1939), majd a Színházi Magazin párizsi tudósítója volt egy évig. Első írását Benedek Elek közölte a Cimbora gyereklapban, még 1925-ben.
Regényeiben és útirajzában a moldvai és bukovinai csángók életét elevenítette meg, megírta Laborfalvi Róza életregényét. Későbbi útirajzaiban argantinai és afrikai élményeit dolgozta fel. Budapesten hunyt el 1979-ben.
A Mindenki levele című önéletrajzi visszaemlékezéseiben így ír Ignácz Rózsa: 'Kovászna volt számomra a csodák világa. Az erdő rengetegnek tetszett, a patak Dunának. A falu társadalmi tarkasága első eszmélésemtől kezdve izgatta képzeletemet: a szegényeket, anyám példájára, támogatásunkra szoruló embereknek tartottam, a sétaterek hullámzó semmittevőit (az üdülőhely fürdővendégeit - a szerkesztő megjegyzése) ugyancsak anyám példájára megvetettem, de ugyanakkor sóvárogtam is közéjük, mert mások voltak, mint mi, mert nem értettem őket, mert azok nem dolgoznak semmit s mégis gazdagok, utazni szoktak és nem könyvekről beszélnek, mint anyám, hanem élő valóságról, városról, színházról, csillogásról, Budapestről...'.

---