A művön a felújítás nyomai figyelhetőek meg. Jó állapotú, szokványos, de szép alkotás.

Mint a legtöbb Szentháromság-szobor, az itt látható is a középkori és kora-újkori Magyarország nagy pestis-járványainak fogadalmi emléke. Az utolsó ilyen járvány, ami Nagyvázsonyt érintette 1739-43-ban volt. Ez követően állíttatta Gróf Zichy János és felesége, Széchenyi Katalin grófnő.
A talapzaton domborművek láthatók, amelyek a pestis ellen segítő szenteket ábrázolják, így Palermói Szent Rozáliát és Xavéri Szent Ferencet. A párkányzaton álló szobrok Bűnbánó Szent Mária Magdolna, Szent Rókus és Szent Sebestyén. A középen felnyúló oszlop tetején a Szentháromság jelképe, magán az oszlopon az építtetők címere látható.
Magának, a Szentháromság-ábrázolásnak a leírása: "a Szentháromságot megjelenítő ábrázolás a „gnadensthul” azaz a kegyelem trónusát faragta meg a művész. A trónoló Atyaisten ölében a keresztjével megjelenített kisméretű, de felnőtt Megváltóval mutatja. A kompozíción a galamb jelképezi a Szentlelket. A fogadalmi oszlopfőkön a „kegyelem trónusa” ábrázolás meglehetősen ritka művészeti értéket képvisel." Ennek alapján javasolják az alkotás felvételét az értéktárba
A község honlapján található leírás feltételezi, az oszlop alkotója Schmidt Ferenc lehetett, ami a veszprémi Szentháromság-oszloppal való stílus-azonosság indokolna.

A fogadalmi oszlop felirata ma már olvashatatlan, az ott felhasznált források szerint azonban a következő volt:
„Isten, a sz. Szűz és a mennyei lelkek dicsőségére hálából emeltette gróf Zichy János és Neje Széchenyi Katalin, hogy megszűnt a rettenetes pestis és hogy e nyavalyából felgyógyult valamelyik őse”."

---