Balatonfőkajár sorsa a II. világháború idején nagyon rosszul alakult. Ahogy Karika Tímea fogalmazta meg írásában: „A második világháború idején a község területét is érintette a németek által kiépített Margit-vonal egy stratégiailag jelentős szakasza, s emiatt a településen heves harcok folytak 1944 decembere és 1945 márciusa között. A pusztítás rendkívüli volt, a falu 452 házából mindössze 8 maradt sértetlen. Találatot kapott többek között a községháza és a református templom is, amelynek tornya ledőlt. A községháza pusztulásával odalett az irattár, így Balatonfőkajár 1945 előtti iratai - az anyakönyvek kivételével, amelyeket a jegyző az ostrom előtt elásott - odavesztek.” ^[1]

A Népszava 1947. július 6-i számában íródott cikk szerint a lakosság 10%-a odaveszett.
A település hétszer cserélt gazdát a háború idején, az itt élők azonban nem menekültek el, hanem a pincékben, kriptákban húzódtak meg, ahonnan aztán a németek elkergették őket, mert védelmi állásokat alakítottak ki ezeken a helyeken. ^[2]

Ahol az emlékmű áll, ott állt a teljesen megsemmisült katolikus templom.

Az emlékmű a II. világháborús áldozatoknak állít emléket, az előtte álló kereszt pedig a katolikus templom mögött állt, eredetileg – képeslapok tanúsága szerint – a református templomhoz vezető út felé nézett, később azonban elfordították.

Az emlékmű előtt fekvő kövön az alábbi felirat olvasható:
"A II. világháború balatonfőkajári áldozatai emlékére állíttatta a falu lakossága"

---