Remélem elég kalandos és érdekes lesz a történet, hogy ennyi idő után (így a Húsvéti ünnepek alkalmával) ismét felkerüljön egy feszület a szoborlapra. A történet két feszületről szól, ami igazából egy.

A feszületet XIX. század végén állították fel Svábhegyen a Diana út és a Gyöngyvirág út sarkán. Hosszú évtizedekig áll ott magányában, mikor a hatvanas évek végén, (talán a politikai helyzet miatt is) egy közeli plébánia kertjében szállították és újra felállították. Sajnos az hosszú évtizedek nagy kárt tettek a feszületben nagyon leromlott az állapota. 1980-ban plébánia egyik híve, egy kedves hölgy, nem bírta már nézni az állapotát, és elkérte a feszületet a plébánostól. A hölgy a közeli házában hazavitte és a fakeresztet újból felállította a kertjébe. A festett bádog korpuszt a megóvása érdekében a lakásának egyik falán helyezte el. Ismét teltek múltak az évek felmerült a gondolat, hogy újra felállítanák az eredeti helyén a feszületet. Így 2008-ban ismét felállították a másolatot az eredeti helyén a Diana út és a Gyöngyvirág út sarkán. A hosszú kalandos út után ismét hazatért a feszület.

A feszület másik érdekessége, hogy a hagyomány szerint egy közelben bérelt családi házban itt nyaraló Radnóti Miklós erről a keresztről írta a Diana úti kereszthez című versét.