Két méter magas posztamensen álló ércszobor. Adományozó: Dr. Sarkadi Ferenc vásárhelyi ügyvéd.

Hat évtized és háromszori meghiúsult, közösségi, társadalmi „nekifutás' után egyéni, magánkezdeményezésből kapott szobrot Petőfi Hódmezővásárhelyen. Először a költő születésének 100. évfordulójához kapcsolódóan találkozunk a városi költségvetési iratokban Petőfi-szobor alappal. Az itt nyilvántartott összeg csekély, de még ez is semmivé válik a korona elértéktelenedésével. Az 1848-as forradalom és szabadságharc centenáriuma újra alkalmat ad a Petőfi-szobor ügy előkerülésére. A város törvényhatósági bizottsága 1947-ben 237-es határozatával kimondja a szobor felállításának szükségességét. E döntés alapján Kallós Ede eljárt az akkor létrehozott Centenáris Bizottságnál is, és tárgyalása kedvező eredményéről értesítette a város polgármesterét. Jó fél év múlva, 1948-ban azonban szobor helyett már kultúrház építése lépett előtérbe, amelyet a költő emlékének szolgálatában, Petőfiről neveztek el. A következő alkalom ismét évfordulóhoz kötődik, a költő születésének 150. évfordulója alkalmából a városi tanács vb. kérelmet intézett a Képző- és Iparművészeti Lektorátushoz Petőfi-szobor létesítése ügyében. A Lektorátus a kérelmet azzal az indokkal utasította el, hogy elsősorban a költő életútja szempontjából fontos helységekben indokolt szobrának felállítása.

A Petőfi-szobor megvalósítását dr. Sarkadi Ferenc ügyvéd áldozatkészsége segítette a megvalósuláshoz: megbízást adott Kamotsay Istvánnak a mű elkészítésére. A dr. Sarkadi Ferenc által biztosított mintegy 400 ezer forinton, amely a bronzöntés költségeit fedezte, túl a városi tanács vállalta a szintén nem csekély „járulékos' költségeket (talapzat, szállítás, tereprendezés, stb.).
Kamotsay István alkotása a Petőfi szobroknak ahhoz a csoportjához tartozik, amelyek a költő forradalmi lendületét állítják tartalmi, eszmei mondanivalójuk középpontjába.
Petőfi alakja 300 cm magas bronz szobor.
/Forrás: Dömötör János: Vásárhely szobrai, 2002./