"Az Országház dunai homlokzatán balról jobbra haladva a magyar uralkodók időrendbe állított szobrai sorakoznak.
(Közülük néhányan többször is láthatók az épület külső homlokzatán.)
A nyugati homlokzat szoborsorát Árpád vezér nyitja meg és a királylajstromban egészen II. Józsefig jutunk el.
Itt a szoborgaléria befordul és a déli homlokzaton, Szent István szobra felett folytatódik egészen V.Ferdinándig, illetve József nádorig.
Ugyanezen a homlokzaton, legfelül kezdődik a kiemelkedő országnádorok, erdélyi fejedelmek, hadvezérek, államférfiak galériája,
amely a keleti homlokzat egészén végigvonul.
(A főbejárat felett a középkori Magyarország két híres királya Nagy Lajos és Corvin Mátyás őrködik.)
Majd a szobrok sora az északi oldalon (a honfoglalás korát megjelenítő) szobrokkal fejeződik be.
Valamennyi szobor az épület architektúrájába betagozva, gyámkövön, vagy díszes baldachinon áll. Anyaguk megegyezik a homlokzat faragott köveivel. Stílusukban azonban nincs semmi 'gótikus'.
Megformálásukra a XIX. század végére jellemző, száraz realizmus nyomja rá bélyegét. Steindl nem csak a stílus tekintetében, hanem a szobrok beállításában és történelmi hűségükben is szigorú egységet követelt: mind frontálisan áll, ruházatuk és fegyverzetük, tudományos útbaigazítás alapján, 'hiteles' formákkal készült.
Nem meglepő tehát, hogy bár létrehozásukban 23 szobrász, köztük a kor legkiválóbb magyar művészei vettek részt, egyéni jelleget alig-alig
mutatnak, szinte mintha egy-azon kéz faragta volna őket.
A szoborművek épületnek alárendelt, másodlagos szerepét tovább fokozza, hogy többségük 10,5 - 15 - illetve - 25,7 m. magasan helyezkedik el (legújabb korunk követelménye, az épület köré vont biztonsági kordon, a látótávolságot duplájára is növelheti)
így az Országház szobrainak többségét alig lehet másnak mint épület dekorációnak tekinteni."

"Árpád fejedelem Magyarország egyik legjelentősebb történelmi alakja. A hagyomány szerint az ő uralma alatt foglalta el a magyar nép a Kárpát-medencét. Ezt az időszakot nevezzük honfoglalásnak. A fennmaradt történelmi források alapján hozzávetőleg ötvenöt éven át vezette a magyarokat. Tőle származtatják az Árpád-ház uralkodóit, akik 907-es halálát követően majdnem 400 éven át uralkodtak Magyarország felett.
A krónikáink szerint a hun Aetilea/Attila/Atilla/Etele szépunokája; Ernák/Irnik ükunokája; Ed dédunokája; Ügyek és Emese unokája; Álmos vezér gyermeke, aki körülbelül 840-ben látta meg a napvilágot. Árpád még Álmos fejedelemségének idején megkapta azt a tiszteletet, hogy a törzsszövetség vezetői pajzsukon a magasba emelték, ezzel elismerve Árpád elsőségét. Árpád törzsszövetségbeli pozíciója vitatott. Györffy György szerint a gyula tisztséget viselte, majd Kurszán kende Fischa menti meggyilkolása után (904) magához ragadta annak rangját. Kristó Gyula szerint Árpád a kende tisztséget viselte, s mint ilyen, nem játszott tényleges szerepet a honfoglalás harcaiban; ez inkább a gyula tiszte volt. A középiskolai tankönyvek az első verziót tartalmazzák.
893-ban Nikétász Szklérosz, a bizánci császár követe Árpáddal és Kurszánnal tárgyalt az Al-Dunánál egy bolgárok elleni hadi szövetségről. A bizánciakkal az egyezkedés még elhúzódott, és közben az Etelközben szállást találó magyar törzsek a Kárpát-medence felé egyre gyakrabban tettek felfedező utakat. Ezeket legtöbbször maga Árpád, vagy „társfejedelme” Kurszán szervezte, de legalábbis támogatta a gazdag vidék felderítését, hiszen már akkoriban foglalkoztatta a magyar törzsek vezetőit, hogy nyugatabbra vonulnak. 894-ben Árpád szerződést kötött a karantán morvák/moravanák fejedelmével, Szvatoplukkal, miszerint a magyar és morva hadak együtt kiűzik Pannóniából a keleti frankokat. Ezt a szövetséget a legendák a fehér ló mondájában tartották fenn. Szvatopluk halála után a magyar törzsek megszállták a Felső-Tisza vidékét, és Árpád serege élén 895-ben a Vereckei-hágón át az Alföldre lépett, és elfoglalta a területet.
894-ben érett meg a bizánci-magyar együttműködés, és Árpád megtámadta Simeon, bolgár cár birodalmát. A magyar csapatokat Kurszán vezér, társfejedelem vezette. A bolgár cárság sorozatos csatavesztést szenvedett a magyar seregektől, és az Al-Duna területét feladták. Ezzel a Délvidék is Árpád népének uralma alá került, de az al-dunai csaták alatt a bolgárok szövetkeztek a besenyőkkel, akik megtámadták az Etelközben élő magyarokat. Sereg híján nem tudták felvenni a küzdelmet a besenyőkkel, és így a Kárpátok hágóin át Erdélybe menekültek, és itt le is telepedtek. A Tisza vidékéig magyar terület lett a Kárpát-medence, és Árpád serege sorozatos csatákat vívva szilárdította meg pozícióit az őshazában.
899 márciusában Arnulf, keleti frank király érkezett a magyar fejedelem udvarába, és arra kérte Árpádot, hogy segítsen neki legyőzni az itáliai király seregeit, és akkor a magyaroké lehet egész Pannónia, azaz a mai Dunántúl. Árpád seregei legyőzték Berengár, itáliai király hadait, és a Lombardiából hazatérő magyar seregek birtokba is vették a Dunától nyugatra eső területeket. Azonban a morvák is szemet vetettek ezekre a területekre, és megtámadták az itt szállást kereső magyarokat. Árpád serege legyőzte a morvákat, és büntetésül elfoglalta azok nyitrai hódításait is, így 900 őszére az egész Kárpát-medence magyar fennhatóság alá került, és Árpád vezetése alatt végéhez ért a honfoglalás.
Árpád székhelye sátrakból állt, és a Duna vonalán minden évszakban máshol állt. 904-ben a Fischa menti tárgyaláson a németek orvul meggyilkolták Kurszán kendét (társfejedelem)és kíséretét, és ettől kezdve nem választottak új kendét. Árpád kezében összpontosult minden vezetői hatalom. Ezzel alapította meg az Árpád-házat. 905-ben Árpád megtiltotta a magyar seregek portyázó körutait, és békét kötött a környező népekkel. Így Árpádnak adót fizettek a bajorok, az itáliai és balkáni uralkodók. A béke beköszöntésével a magyarok végleg berendezkedtek a Kárpát-medencében.
Árpád utolsó nagy csatáját 907 júliusában vívta, amikor a bajor és keleti frank csapatok le akarták rázni adófizetési kötelezettségüket. Azonban az egyesített seregeket megállította Árpád hada (Pozsonyi csata), és ezzel kétségkívül magyarrá tette a Kárpát-medencét.
Felesége nevét nem őrizte meg a történetírás. Öt fia született: Levente, Tarhos, Jelekh/Üllő, Jutocsa/Jutas és Zolta. Mivel Anonymus Árpád halálát 907-re teszi^[1], örökösének pedig a legfiatalabb Zoltát nevezi meg, kialakult egy olyan elképzelés, amely szerint Árpád és három idősebb fia (Tarhos, Jelekh/Üllő, Jutocsa/Jutas) a pozsonyi csatában estek el. Erre azonban nincs egyértelmű bizonyíték. A legenda szerint Óbudán temették el a honfoglaló hadvezért és fejedelmet."
Forrás: http://www.mommo.hu/media/Arpad_fejedelem_2

---