A város külterületén áll a váratlanul fölbukkanó Nepomuki szobor. Kicsit le kell tréni a főútról, és a mellékút egyikoldalán szántó van, a másik oldalán legelő, egészen közel egy horhos. Miután Ő az úton és vízen járók védelmezője, föltételezhető, hogy az árokban valaha víz folyt. Házaktól távol áll a szobor. Valamikor a jelenlegi dűlőút forgalmas út lehetett.

A szobor állapota nem sok jót ígér. A lábazat oszlopos részét újra meszelték.

Amikor a szobrot fényképeztem, oda jött hozzám egy ember, aki a réten legelésző kecskéket őrizte, és azt kérdezte: „le fogják bontani a szobrot”? (Érdekes, hogy „turistát” hivatalos embernek vélnek.) Mondtam neki, hogy ilyesmihez nem lenne közöm, csak kirándulgatok. A szeméből azt láttam, nem nagyon hiszi. Ellenben a kecskék között volt több gida is, akik aranyosan évődve játszottak egymással. Nagyon szép képeket készítettem…