1918-ban a Szent Orsolya Rend tanítóképzőt nyitott Kisvárdán. A főépület 1929-re épült fel. A második világháború után államosították az egyházi oktatási intézményeket. 1965 és 1992 között Császy László nevét viselte az iskola. 1991-ben az Orsolya Rend visszaigényelte az iskolát, és 1992. június 28-án ünnepélyes keretek között került sor az iskola egyházi kezelésbe történő átvételére.

Az iskolakomplexum udvarán, igaz eléggé eldugva, magas fák között hagyták meg az intézmény régebbi névadójának mellszobrát, amelyet Búza Barna készített 1987-ben pirobronzból. 1987. szeptember 19-én avatták fel az alkotást.

'Császy László (Mikola, 1882. febr. 21. – Nyírbakta, 1919. máj. 3.):
a Tanácsköztársaság vértanúja, pedagógus. A kolozsvári egyetemen szerzett görög-latin szakos tanári oklevelet 1905-ben. 1906-tól a szatmárnémeti főgimnázium tanára, 1907-ben Hajdúnánásra került, 1909-től a kisvárdai állami polgári iskolában, 1911-től a kisvárdai gimnáziumban tanított. 1913-tól egyúttal a Felsőszabolcsi Hírlap felelős szerkesztője, amelyet a Tanácsköztársaság idején Kisvárdai Munkás címmel szerkeszt tovább. A Tanácsköztársaság alatt iskolájában és a községben kifejtett lelkes tevékenységével a forradalmi munkásmozgalom ügyét szolgálta, a Direktórium tagjává, a gimn. igazgatójává választották. A Tanácsköztársaság alatt a királyi burzsoá román hadsereg tagjai kihallgatás és tárgyalás nélkül a nyírbaktai állomás melletti dűlőn több társával együtt agyonlőtték. – Irod. Kiss Ibolya: Cs. L. (Ped. Szle, 1963. 7-8. sz.); Tóth Endre: Cs. L. (Kioltott fáklyák, Bp., 1963.)'
Forrás: http://mek.niif.hu/00300/00355/html/ABC02469/02653.htm nyomán