SARKADON, már jóval a vasárnapi szoboravató ünnepség kezdete előtt sokan gyülekeztek a református templom szélvédett szögletében....
...„A II. világégés során áldozatul esett sarkadiak hozzátartozóinak, legalább 350 özvegy és árva, több, mint 16 ezer napon át csak remélték, hogy eljön még az idő, amikor a szeretet, a hűség a kegyelet jeléül már nem lopva, könnyeiket nem visszafojtva helyezhetnek el egy-egy virágszálat a II. világháború sarkadi hősi halottainak és áldozatainak emlékművénél.”...
...Márton András, nyugalmazott honvédtábornok beszéde végén hangsúlyozta:
„Sarkad városa összefogott, hogy az ország 125 városa és közel háromezer községe közül 173.-ként emléket állítson a II. világháború során áldozatul esett, saját fiainak. A szülőföld, s e gondolat ihlette saját szülöttjét, Búza Barna szobrászművészt, hogy megalkossa az áldozatok dicső emlékét megörökítő művét. Legyen ez az emlékmű engesztelés az árvának, az özvegynek és hozzátartozónak, legyen fáklya és jelkép az emlékezőnek, legyen örök mementó mindannyiunk számára.”
Ezt követően leplezte le Búza Barna szobrászművész alkotását, amelyet hamar beborított az emlékezés, a szomorúság, a fájdalom virágtengere.

---