Az 1861-ben megalakult Emlékkert Társulat tagjai felvetették, hogy a Nagytemplom és a Kollégium között, a Püspöki Hivatal előtt elterülő kertben, az úgynevezett Emlékkertben „méltósággal állhassanak olyan emlékszobrok, amiket a hálás nemzedék koronként emelend a haza és a tudományok körül érdemeket szerzett és elhunyt nagy fiainak”.
Az első szobor, ami az Emlékkertbe került, az 1849. augusztus 2-i debreceni csatában elesett honvédek emlékére állított „Haldokló Oroszlán” volt. www.kozterkep.hu
Marschalkó János kőoroszlánját 1899-ben a Hősök temetőjébe helyezték át, mivel a város lakossága ennél művészibb kivitelű és nemesebb anyagból készült alkotással kívánt emléket állítani a debreceni csata hőseinek.

Az új emlékmű elkészítésével Tóth András Debrecenben élő szobrászművészt bízták meg. Az emlékmű egy páncélos és sisakos Hungária alakot ábrázolt, amely jobb kezében lobogó fáklyát tart a magasba, baljával pedig a magyar címerpajzsra támaszkodik. A 3 méter magas, másfélszeres életnagyságú szobrot Hirman Ferenc budapesti műhelyében öntötték bronzba.
A talapzaton bronzöntésben sugarak közt a szabadságharc évszáma volt olvasható; alatta koszorúzott kard és egy tekercs volt látható következő felirattal:
„SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRISÉG!”
Hátul fekete márványtáblán aranybetűvel pedig ez állt:
„A magyar szabadságharcz dicsőségére.
Debreczen város közönsége 1902. augusztus 2.”
Az emlékmű teljes magassága mintegy 8 méter magas volt, ami Hungária magasba emelt karjával együtt értendő.

A debreceni Szabadságszobrot 1902. augusztus 2-án avatták fel az Emlékkertben, rendkívül ünnepélyes keretek között. A monumentális alkotás azonban nem nyerte el a nagyközönség tetszését, amely csak „Vastyúk”-nak, illetve „Vas Zsuzsi”-nak csúfolta.
1906-ban a Városháza udvarára száműzték, helyére pedig Bocskai István szobra került. www.kozterkep.hu
Az emlékmű bronzanyagát az I. világháború idején ágyúcsőnek öntötték be.

„Ha megnézzük Tóth András (Tóth Árpád édesapja) Hungária szobrának fotóit, meg kell állapítanunk: semmivel sem volt alábbvaló, mint a századfordulón készült vidéki emlékművek jó része. Eltávolítása, főként ágyúnak való beöntetése igazságtalan volt, amit még Móricz Zsigmond is észrevételezett később, Tóth Árpád nekrológjában.” – írja az atomki.hu.

---