A májusi városvédős kiránduláson egyik helyről a másikra utazva többször ámultam el. A legnagyobb meglepetés Cigándon ért. A Bodrogközi település, amely 16 kilométerre fekszik Kisvárdától, nincs 3000 lakosú, és mégis város. Rangját 2004. július 1-én nyerte el. Hatalmas középületei keltették fel igazán a figyelmemet. A nemrég átadott Egészségügyi Központ, a Sportpálya, a Művelődési Ház, és még sorolhatnám.
Érdemes megnézni a wikipédiás oldalon a lakosság összetételét: http://hu.wikipedia.org/wiki/Cig%C3%A1nd

A II. világháborús emlékművet a Falumúzeummal szemben helyezték el. A téren még két alkotás van. Egy művészeti alkotást ma már nélkülöző Hősi emlékmű, és egy Kossuth-mellszobor. Amíg a csoport a Falumúzeumban nézelődött, én gyorsan szaladtam egyet fotózni a hatalmas parkban.
A tér kínosan tiszta és rendezett. Szombaton délután rajtam kívül egy lélek sem volt ott. De egyetlen padot sem láttam, ami meg a közösségi terek egyik legfontosabb kelléke.

Az emlékmű nincs húszéves;1992-ben avatták fel.
Azért tartottam épp ma időszerűnek a feltöltését, mert rátekintve a szoborlap alkotóira, kiírta nekem, hogy ma van az emlékmű kőfaragójának a születésnapja. Igaz mindjárt vége a napnak, de azért mégis...

A pirogránitból készült szép női alak két részből áll, ami mára kicsit el is vált már egymástól. Mivel a környék egyetlen ilyen nagyszabású Második világháborús emlékműve, talán érdemes volna még idejében megjavíttatni. A szobor körül ha jól számolom, 11 hatalmas kőtömbön olvashatóak a hősök és áldozatok nevei.