Az Európa szálló recepciójánál az ajtó melletti két pilléren lévő reliefet már bemutattam. De a NofreT blogjában közzétett cikkben olvastam, hogy az épületben négy darabnak kell lennie. A hétvégén felkerestem a hotelt és a szemközti oldali pilléren megtaláltam ez eddig hiányzó alkotásokat. Sajnos itt is felemás a helyzet mert a külső oldali dombormű alig látszik. Pont ide építették a szálló szerintem tűzlépcsőjét, amitől élvezhetetlen a kompozíció. A belső oldali viszont tökéletesen élvezhető, épp az étterem részben található.

...Garányi József négy kompozíciója - egyenként 3 - 3 méter, 50 cm vastag - fogja körül a tartót: teljesen monochrom megoldásban alkalmazza ugyanazon motívum variációit. Álló-ülő alakok, különböző ritmusban megoldva: egy ülő-két álló, két ülő közt egy álló, egy ülő-egy álló ismét, majd három ülő. A figurák teljesen elnagyolt, jelzésszerűen megoldottak: lényegében vaskos vonalak jelzik a befoglaló és a tagoló formákat. Ezek az alapból kiemelkedve, adják a pozitív és negatív elemek váltakozását, ritmusát. Ezt segítik elő a 'tartozékok' is: a fejre tett tányér, a térdre helyezett korsó, a napkorong, a hajó s a többi. A pozitív tagokat a nagy vonalcsóvákkal megbontott alapra egységes felfogásban rakja, s töri őket, ahogy az értelmezés megkívánja, mindenkor tartózkodva a részletek kibontásától. Garányi József e művében jó érzékkel lépett mestere, Gádor István nyomdokaiba, rátalálva a díszítőkerámia helyes megoldására... ^[1]
Köszönet NofreT-nek, hogy begépelte és megosztotta velünk.

"Építészet
— Véleményem szerint a modern képzőművészet útja az építészettel való egyre szorosabb összefonódás felé vezet — veszi át a szót Garányi József. — Jelenlegi munkám a siófoki Európa Szállóba fog kerülni, a földszintes bejárati és éttermi pavilon tartó pilléreihez készítek burkolatokat. Emberalakok, ritmikus formák összehangolt rendszerét akarom megteremteni rajta, a .cél által kívánt dekorativitás- sal és egyszerűséggel. Nem is tehetem másként, a formákat az épületrész tartó funkciója meghatározza. Általában a mai építészet rendkívül konstruktív, a célszerűséget szem- előtt tartó szerkezete szükségessé teszi a képzőművészet szerepének átértékelését. Az alkotások ma már nem *az épületre kerülnek" — persze most a jó, igazán mai felfogású építészetről és képzőművészetről beszélek csak —, hanem szervesen beleilleszkednek az adott rendszerbe, segítik az épületet, hogy kifejezze önmagát, funkcióját, környezetet, atmoszférát teremtsen maga körül Siófokra kerülő munkám például már eleve
szerepelt a tervben, az építész számított a képzőművészeti alkotás segítségére, megtervezte helyét, környezetét. így beilleszkedése szerves, a mű egy szólam lesz az épület összhangjában. ^[2]

---