Berkenye.
64 éve tudom, hogy nem csak fa, lehet falu is.
Akkori környezetünkben sokan választották látatlanban Berkenyét, mert Nógrád megyében van - közel, vasútállomással, postahivatallal rendelkezik és minden lakásba bevezették a villanyt.
Aztán kiderült, egy félig nyitott mély völgyben és északi oldalán fekszik, Nógrád a szomszéd falu, 110-120 háza van, van egy öreg és egy új iskolája, az óvodát kedves-nővérek - apácák - vezetik, svábok lakják 200 éve, a pedagógusok büntetésből kerültek oda. ( A járás legjobban képzett - reakciós - tanereje oktatott ott és a kántortanítók. Ott éneklik legszebben ma a magyar himnuszt.) Ott érezni a csendet, természetet, a jó levegőt, barátságos fogadtatást. Utcái, 'a házak eleje' parkosított, a megye legvirágosabb falucskája.

Az emlékmű domborművét és a hősök márványba véset névsorát bazaltból rakott falra helyezték - 1986-ban. Az egymás alatt három képből álló dombormű felső alakja a hadi-özvegy-édesanya. A középső kép egy élettelenül fekvő férfitestet, az alsó pedig - talán - a fogságban dolgoztatottra omló bányát ábrázol. Tisztelgő jelkép ez a kis dombormű a bizonytalan, olykor évekig tartó, féltő óvó várakozásnak, a harcmezőn elesetteknek, a kényszermunkában elpusztultaknak.

E kis 600 lelkes falucska közössége példát mutat az áldozathozatalból, a megemlékezés méltó átéléséből azzal, hogy az e lapon látható hűsök nevét felsoroló márványtáblát nem az előző háború emlékművére helyezték el, hanem erejükhöz mért külön emlékművet emeltek.

A művész asszony életéről, munkásságáról:
http://artportal.hu/lexikon/muveszek/csorba-katalin