"A második világháború helyi áldozatainak állít emléket a kopjafákkal, pihenőpadokkal körülvett fehér márvány obeliszk. Felső részén, két oldalon indák, levelek motívumai vannak bevésve". Alatta négy oldalon domborművek láthatók, a fronton lévő katonák életéből, egy pedig a kisgyermekével egyedül maradt édesanyát ábrázolja.

Az obeliszk talapzata mészkőtömb, melyben rézsűn bevésett oldalon jelezve:
A II. világháború áldozatainak emlékére
Hol nyugszunk nem tudja barát, feleség, gyerek.
Elszórt testünk nyomtalanul nyelte magába a föld.
Szívetek őrizzen milliók eleven milliókat
Áldozatunk nem a gaz jogcíme
Jóra parancs
Keresztury Dezső Sírvers

A talapzatra felkerültek a helybéli elesett hősök nevei is."

Kötegyánban 1944. szeptember utolsó napjaiban tábori csendőrök érkeztek a falu telepére. Romákat fogdostak össze. Sarkadra vezetett az első út az akkori csendőrlaktanyába, ahol a nagyszalontai cigányokkal együtt napokig verték őket, majd az orosz támadás hírére Doboz felé indultak velük gyalog a csendőrök. A kísérők száma öt, az elhurcoltaké huszonegy fő volt. A romákat október ötödikén a dobozi a temetőben lőtték agyon, miután megásatták velük a sírjukat. A gyilkosokat 1956 nyarán a népbíróság elítélte. /Forrás: Élet és Irodalom, LAKATOS ELZA Szórakozni a holtakon
LI. évfolyam 17. szám, 2007. április 27./

---