A címben szereplő művészeti ágak hármas csoportjának minden alakja egyéniség, együttes megjelenítésük ugyancsak része a 'korkép'-nek.
Korkép ez a forrásként használt könyv felfogása szerint is, ami külön tárgyalja a megjelenített mesterségek ruházatát és külön azok történelmét - mivel minden jel szerint ezek sajátosan elválnak egymástól.

A ruházat többnyire a (késői) reneszánsz korszakát idézi - minden esetben ötvözve a népies jelleggel. Az egyes alakok kezében tartott tárgyai, amik segítenek a mesterség azonosítását, szintén ezt a kort idézik.
A Szépirodalom egyik kezében lúdtoll látható, másikban könyv, ill. kódex - minden bizonnyal merített papírlapokból fűzve.
A Színészetet tragikus nőalak személyesíti meg (erre utal a lefelé égő fáklya és a szívére szorított bal kéz is).
A Zene alakja valóságos dalnok, lanton játszik. Különösen érdekes az ábrázolásra vonatkozó megfogalmazás: '...ahogy a reneszánsz divatját a XIX. század elképzelte...'

Mindhárom művészeti ág jelentős átalakuláson esett át a millenniumi időkben. A polgárosodás kialakulása formálta az igényeket. A könyv ismerteti a korabeli mesterségek/művészeti ágak aktuális állapotát - így pl. a Zene kapcsán kiemelve, a Zeneakadémia (1875) és az Opera (1884) építésének szükségességét, az akkori zenekultúra, hangversenyélet fejlődését, értékrendjének változásait.

Forrás: Búza Péter-Gadányi György szerzőpáros 'Mesterségek dicsérete' c. könyve