A 'parlamenti panoptikum' újabb csoportja a 'Vasút' címet viselő hármas.
A 'Mesterségek dicsérete' c. könyv ismerteti a vasút magyarországi fejlődését - kezdve 1846-tal, amikor átadták az első vasútvonalat Budapest és Vác között. A millennium évéig ez az egykor 34 kilométeres vonal már közel 15.000 kilométeres hálózattá fejlődött, amivel abban az időben nemzetközi szinten az élmezőnybe tartozott.
A könyv írója történelmi tényként szögezi le, a vasút üzemeltetése, fejlesztése nem egyeztethető a magántőke eltérő érdekeltségével, a vasút közérdek, ezért csak állami tulajdonban, egységes elvek mentén irányítható.
Itt történik utalás a távolságot akkor már áthidalni képes távközlésre - Puskás Tivadar nevének megemlítésével.

A vasút társadalmi jelentőségét hangsúlyozza a szoborcsoport. Középen díszes-magyaros ruhában egy nőalak, kezében a rendszert szimbolizáló aranykereket tart, háta mögött egy viadukt részleteivel, amin éppen egy vonat halad át. 'Kísérői' egyenruhás férfialakok, egyikük kezében egy földgömb szimbolizálja a vasút nemzetközi jellegét, másikuk ábrázolása gyakorlatias és tárgyilagos: kezében jelzőzászló, jelzőkürt és piros tárcsa.

Forrás: Búza Péter-Gadányi György szerzőpáros 'Mesterségek dicsérete' c. könyve.