Rövid leírás:
Hebenstreit József, a kor népszerű szobrásza készítette 1770-1771 között az épülő Szent István templom homlokzatára Szent László királyunk 2,5 méter magas szobrát. Jelenlegi helyére a Bazilika építésekor, a tér rendezése során került. 2008-ban újították fel.
Lászlót fején a Szent Koronával, baljában karddal, jobbjában bárddal ábrázolja. Öltözete 17-18. századi nemesi viselet.



Bővebb ismertetés:
A törökök kiűzése után a katolikus egyház törekedett rá, hogy a Nagyszombatra menekült érsek és káptalan visszatérhessen régi székhelyére Esztergomba, ezzel együtt a középkori prímási székváros visszanyerje régi szerepét és fényét.

Több tétlen évtized telt el, mikorra a kinevezett új prímás, Barkóczy Ferenc el tudta érni, hogy Mária Terézia intézkedésére visszaadják a várat az érsekségnek és a várhegy beépítési korlátait megszüntetve, Franz Anton Hillebrandt tervei szerint elkezdődhessen egy új bazilika építése az elpusztult Szent Adalbert-székesegyház helyén.

A munka 1763 tavaszától 1765. június 18-ig, Barkóczy prímás haláláig tartott. Ezután a királynő rendelkezésére 1768–1772 közt egy sokkal kisebb helyőrségi templom épült a katonaság igényeinek ellátására. Ennek a kisebb templomnak a tervét is Hillebrandt készítette, építését folyamatosan figyelemmel kísérte. A kivitelezést Hartman Antal, esztergomi építőmester vezette. Az építési munkák alatt még 1771-ben kötöttek szerződést Hebenstreit József pesti szobrásszal kilenc szobor elkészítésére, melyek közül kettő az új templom homlokzatára került. Ezek voltak Szent István és Szent László életnagyságon felüli szobrai.

A templomot már 1814-ben restaurálták és alaposan átépítették, s a homlokzatokat szobordíszeitől megfosztották. Hat évvel később, 1821-ben pedig le is bontották az épületet.

1826-ban Rudnay prímás a szolgálatában működő Andreas Schroth (1791–1865) bécsi szobrásszal restauráltatta a két szobrot, azokat a bazilikához vezető kocsiút két oldalán állíttatta fel.

Szent László alakja itt látható ma is. Szakállas férfialak fején a magyar koronával, jobb lábára nehezedik és kinyújtott jobb kezével a test felé visszahajló bárdot támaszt vállához. Balja kardjának markolatán a köpeny redőzetében bújik meg. A szobor Hebenstreitre jellemző fejtípust követi: kiugró pofacsontok, széles tömpe orr, az erősen ívelt szemöldökcsontok alatt mélyen ülő apró szemek, meredek magas homlok. A szakállt és a korona alól előtüremkedő hajzatot igen jellemzően apró kis fürtökre bontja. A hasáb alakú, újabb alapzaton álló szobrot hangsúlyozott kontraposzt jellemzi, melyet Hebenstreit minden alkotásánál megtalálunk ugyan, de egyiknél sem ilyen mértékben és ennyire erőltetetten. A testnek ezt a torzítás számba menő többszörös csavarodását a templom homlokzaton magasra elhelyezett szobroknál művészi céltudatosságnak is vehetjük. A szoborból hiányzik a belső tartalom, a mozdulatokat átfűtő és magyarázó érzés.

Szent István és Szent László szobra Hebenstreit belényesi apostolaihoz áll közel, úgy formailag, mint kvalitásbélileg. Készítési időpontjuk is egybeesik (1770-72.) és Hebenstreit művészi fejlődésének visszahanyatló, öregedő fázisát képviselik.