Aki Magyarországon miniszterelnöki pozíciót vállal, annak számolni kell azzal a következménnyel, hogy tevékenységét felváltva éri igen sok bírálat és dicsőítés, és ez a folyamat halála után sem szakad meg, ráadásul jó eséllyel lehet számítani legalább egy újratemetésre.
Így volt ez Dinnyés Lajos esetében is, akinek 1961-ben bekövetkezett halála után, az özvegye a Kerepesi temetőben szeretett volna egy előkelő sírhelyet biztosítani az elhunyt részére. A politikai szándék azonban ezt nem tette lehetővé. A dabasi családi sírboltban való elhelyezést pedig a Dinnyés testvérek akadályozták meg. Ezért a volt miniszterelnököt „ideiglenesen Farkasréten egy árokszélbe temették”.
Az özvegy ekkor elszánt akcióba kezdett, leveleket írt a minisztériumokba, megszervezte férje exhumálását, és újratemetését a dabasi családi sírboltba. Kérésére Kisfaludi Strobl Zsigmond ingyen elkészített egy reliefet, a minisztertanács költségére pedig egy toldást készítettek a „halpikkelyes” labrador gránit obeliszk közepére, hogy elférjen a dombormű. A Temetkezési Intézet műkőüzemében első nekifutásra a feliraton „V. MINISZTERELNÖK” sikeredett, később ezt „Vt. MINISZTERELNÖK”-re javították. Ahol a „ Vt.” a „Volt” rövidítését jelenti.

Hivatalos síremlékavatásra azonban soha nem került sor. Az egykori miniszterelnök földi maradványait úgymond „belopták” a református temetőben lévő családi sírboltba. Az özvegy feltehetőleg sem a családot, sem az egyházat nem értesítette az eseményről. Gulyás László református lelkész véletlenül éppen arra motorozott, és megnézte, mi történik a temetőben. Dinnyésné ekkor megkérte, hogy ha már erre jár, mondjon el egy imát a férjéért. Mivel hivatalos adat nem maradt fenn az eseményről, ezért az évszám is bizonytalan, 1962-ben vagy 1963-ban történt.
Ezt követően Dinnyés Lajos még egy - halála utáni -, szívességet tudott elintézni a dabasi polgároknak. 1978-ban a temetőt fel akarták számolni. A felháborodott lakosság hiába írt panaszleveleket arra hivatkozva, hogy a temetőben számos ismert személyiség nyugszik, elutasító válaszokat kaptak. Dinnyés Lajosné azonban Lázár Györgynél sikerrel lobbizott, és a miniszterelnök visszavonatta a felszámolási határozatot, a sírkert gondozását pedig a helyi KISZ-szervezet figyelmébe ajánlotta.
Jelen állapotában a temetőn nem látszik a hálás utókor megbecsülése. A térdig érő gazban még a közlekedési utak sem láthatók az elvadult temetőkertben. Az általános folyamatokat látva, könnyen meglehet, hogy lesz még egy újratemetése Dinnyés Lajos volt miniszterelnöknek.

Irodalom:
Czagányi László: Ezer dabasi pillanat (2010, Dabas)