'Magyar anyától születtem,
magyar az én anyanyelvem,
de azért jó honfi vagyok,
szlovákul is tanulgatok.

Szlovák hazámat szeretem,
az ápol és nevel engem,
érte élek, érte vagyok
érte, ha kell, meg is halok.'

Ezt a 'hazafias' verset 2011. július 3-án hallottam először Felső Ilonától. Felső Ilonával 23 évet éltem egy fedél alatt. Ilona július 31-én lesz 97 éves.
A verset hat-hét évesen tanulta. A vershez dallam is tartozik, énekelhető.
Panyidaróci iskolájában minden nap a tanítás kezdetekor közösen, állva elmondták vagy elénekelték a két versszakot.
Amikor a verset otthon hangosan tanulta, a háborúból hazakerült édesapja - Felső Antal - a vers végén mindig egy 'cifrát' mondott. Az iskolai versmondások után ez neki minden alkalommal eszébe jutott. Faggattam, hogy mi volt az a 'cifraság'. Azt mondta az olyan csúnya, hogy ő azt még életében nem mondta ki. (97 éves). Kapásból kimondtam - meg az anyátok ....ját! Édesanyám rábólintott.
Ez a történet lett az én 67-ik születésnapomon az Ő ajándéka.

A fenti 'hazafias' vers ismeretében boldogan és jóérzéssel utaztam fel Csepelre az 'irredenta' szobor megtekintésére, fotózására. Feltöltése is örömet okoz.
Ezt a műlapot - (talán a 250. saját feltöltésem) - Édesanyámnak és a 'cifrán' is tudó néhai Nagyapám emlékének ajánlom.

-----

Az alkotás közadakozásból és magánadományokból készült. A Trianonban keresztre feszített országot, elcsatolt darabjait, a területrészek történelmi személyeit, eseményeit, helyszíneit mutatja be a fából megfaragott 3 méteres 'szobor'.

A szobor 'születésének' körülményeiről, faragásának részleteiről olvashatsz és nézhetsz képeket, itt:
http://csepel.info/?p=9390