1881 elején bontották le a Szentháromság-oszlopot.
Fővárosi Lapok, 1881. február 10. (18. évf. 32. sz.), 168. o.:
„A szentháromság oszlopát már bontják s hordják az eskü térről s pár hét alatt Halbig müncheni szobrász e drága művének nyoma sem lesz. Hegyi József építész bontatja le s e munkáért a várostól hatodfélszáz frtot kap s hozzá az anyagot. Az öt fő-alakot, mely elég ép, a plébánia-templom díszítésére fordítják.”

Részlet Szerdahelyi Márk „Ily széljárta partokra vasöntet kellett volna” című tanulmánya II. részéből (Örökségfigyelő, 2016. november 30.):
„A következő év elején [1881-ben – H. P.] az emlékművet lebontották. A kőanyagot a bontási kiadások csökkentésére fordították, ám az öt szobrot – mivel a baldachin takarása miatt ezek elég jó állapotban maradtak fenn – a tanács által kijelölt bizottság a plébániatemplom díszítésére szánta. Hogy ez külső vagy belső díszítést jelentett, nem tudni; a Belvárosi templom belsője már ebben az időben is meglehetősen zsúfolt volt, kívülre meg nyilván nem gondoltak már csak a sokat kritizált gyenge kőanyag miatt sem. A néhány évvel későbbi templomi inventáriumok sajnos már nem említik a szobrokat, azokat nyilván rövidesen más templomoknak (el)adták, de hogy pontosan hová kerültek, jelenleg nem tudható, de könnyen lehet, hogy azok mind a mai napig megvannak.”

---