Múzeumok éjszakája - Hadtörténeti múzeum. Megint csak nem sejtettem, hogy a felfedezett alkotás története mennyire érdekes.
Most is levélben érdeklődtem, milyen úton is került a gyűjteménybe (és mikor) a szobor. Az eredmény: a gyűjtemény vezetője készséges levélben elküldött nekem egy újságcikket - egy egész tanulmányt - leírva a szobor furcsa története, de egyben az alkotó 'méltatása' is, írója: Hausner Gábor .

'A 'Magyar narancs' és a Hadtörténeti Zrínyi szobra' címmel - megjelent a Hadtörténelmi Közlemények 2010. május 14.-i számában. Felteszem, a cím így is beszédes, de megpróbálom röviden összefoglalni a hat oldalas cikk tartalmát is.

A Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér szobra - sok más társával együtt - 2008-ban került az intézet kertjébe a hírek szerint a Hűvösvölgyi úti objektumból, ami akkor megszűnt. Sajátos módon a rajta olvasható téves felirat alapján Tinódi Lantos Sebestény alakjával azonosították, így került leltárba is. Az intézet akkori igazgatója fedezte fel régi katonaújság illusztrációja alapján, hogy a szobor Zrínyi Miklóst ábrázolja.
A sorokból kiderült, hogy Horvai/Horvay annak idején két Zrínyi szobor elkészítésére kapott megbízást, amivel 1943-ban el is készült, de a történelem közbeszólt, így egyik szobor sem került tervezett helyére. Ezt a példányt a Várba szánták, a Halászbástya előtt tervezték felállítani, de - valószínűsíthetően még 1945 előtt - a Ludovika Akadémiára (címet ld. fenn) került és ott is volt 2008-ig.

A cikk ismerteti a megrendelés és tervek körülményeit, ill. a háborús idők erősödő Zrínyi-kultuszát, a katonaeszmény változását - mindezt a korabeli katonaújságban megjelent cikkek megidézésével.
A szerző véleménye az alkotásról lesújtó. Ennél a résznél pedig indokoltnak tartja felidézni a Parlament elé szánt - erősen vitatott - Kossuth szobor http://www.kozterkep.hu/~/9681/_kossuth_emlekmu_budapest_horvay_janos_1927.html körüli bonyodalmakat, visszásságokat. Idézi a Nyugat c. folyóirat 1908-ban megjelent cikkét (Lengyel Géza: Harc a bálványok körül c. írását) - egyrészt Horvay munkásságának bírálatával, másrészt az akkor a pályázatról 'egy kegyelmes miniszteri szó' következtében lecsúszott Róna József pályamunkájának valós méltatásával (5.-6. oldal).
A zárómondat - ld. a cikk címét is: 'kicsi, savanyú, de a miénk.'
Ezt a részt - tiszteletben tartva a bemutatandó alkotást - bővebben itt nem idézem. Akit mégis érdekel, megtalálja a következő címen:
http://www.kozterkep.hu/profile/853/folders/1184?auth_key=cae7ebb47dd9894d0df62b53e6254cc3