A Veszprémi Egyetem Központi Kollégiuma volt az idén a helyszíne a MAFOSZ Nyári Egyetemének. Az ötszáz fős kollégiumban a több mint száz fotós mellett még elfértek más csoportok is. A szakmai programokat a földszinti nagyteremben tartották meg nekünk. Az épület 1964-ben épült föl eredetileg. 2008-ban a teljes felújítás után egy igazán színvonalas ifjúsági szállása lett a városnak. A fotósok között ugyan nem mindenki képviselte a kollégiumi korosztályt, de szerintem elégedettek voltak a környezettel.

Még soha nem jártam azon a környéken, ezért nekem triplán nagy élmény volt a hét ott töltött nap. Kb. tíz településen jártunk a csoporttal úgy, hogy az utolsó napi kirándulást beáldoztuk Veszprémért.

Mert ahogy Berci is írja a blogjában: Veszprém: szerelem.

De lássuk a konkrét alkotást.
'1963. február 13-án kelt Somkúti Lajos főmérnök levele a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapjához, amelyben felsorolta az egyetem képzőművészeti igényeit. Ezek között szerepelt egy víztükörrel kapcsolatos, és az egyetem életére utaló, figurális szoborkompozíció, amelyet az új diákotthon előtt, annak fogadóterén kívántak elhelyezni. A levél a hozzávetőleges méreteket és az anyagot (bronz, kőtalapzaton) is meghatározta. A szobor megalkotására Várady Sándor kapott megbízást, aki medencében álló, háromalakos, Ifjúság című szoborkompozíciót tervezett, s 1963-ban szerződés készült vele az agyag- és gipszmodell elkészítésére. A művész betegsége miatt a határidő módosítására került sor, majd 1965-ben a gipszmodellt és a medence tervét elfogadták, s intézkedés történt a bronzba öntésről és a vörösréz domborításról. A szobor 1966-ban készült el, áprilisban állították fel. Három aktot formázott meg a művész, két fiatal nőt és egy férfit, akik egymás felé fordulva - a fiatalságon kívül talán az összetartozást is szimbolizálva - kőtalapzaton álltak, a medence vizében visszatükröződve. A fodrozódó víz mozgása élővé tette a tükörképüket. ...
...a medence megrongálódott, áteresztette a vizet. A kor szobrászati divatját mutató mű témájával, méreteivel, impozáns elhelyezésével kifejezte az egyetem és hallgatói önbizalmát, önértékelését...
A szobor a téli védelem ellenére megrongálódott, a 90-es évek második felében eltávolították, ma már nem látható, selejtraktárban van. Csak az üres, málladozó medence emlékeztet rá. Kár.'

Részlet: Üzen a múlt (Egyházy Tiborné- Dömötör Lajosné), 25. p.

Az utolsó mondaton módosítanék: a könyvet 2006-ban adták ki. Ma már a medence sincs sehol. Többször végigjártuk a területet, semmi nyoma egy valamikori medencének. Hatalmas parkoló az épület előtt a szegény diákok autóinak és motorjainak. Mindez sorompóval, beléptető rendszerrel, kamerákkal; ahogy a biztonságuk kívánja.
A szövegben lévő ellentmondásra szeretnék még rávilágítani. Én nem értem az alkotás anyagát. Hogy lehet egyszerre bronz is, meg vörösréz domborítás? Egyszerre nem lehet mindkettő!
Aki látta valaha a szobrot élőben, várom a véleményét. Milyen anyagból is volt?