A ház ahol a szobrász pályája kezdetén kerékgyártóként - asztaloskén dolgozott.
„ Szegény uradalmi kerékgyártó fiának születtem, sok viszontagság után magam is uradalmi kerékgyártó lettem. Megbecsült és irigyelt ember ugyan végül ott a nógrádi szegény cselédemberek, bányászok világában nekem ez mégsem volt jó. Többre – másra törekedtem.
Művész akartam lenni minden áron.”

„Áttekintve idősebb Szabó István szobrászművész pályáján joggal állapítható meg, Rajta kívül Nógrád megyének csak egy hozzá hasonló tehetségű, országos és nemzetközi ismertséggel rendelkező képzőművésze volt, Benczúr Gyula – akivel paradox módon még össze is találkozhattak volna, hiszen a festőművész 1920-n hunyt el.
Őket azonban nem csak egy emberöltőnyi életkorkülönbség, de eltérő társadalmi helyzet, és eltérő iskolázottság is elválasztotta egymástól.
Benczúrral szemben neki nem állt módjában akadémiai tanulmányokat folytatni.
Id. Szabó István a budapesti és a párizsi iskolázottságú, Bóna Kovács Károly szobrász- festőművész mellett sajátította el a legfontosabb szakmai fogásokat és ismereteket.
Tehetsége és művészi jártassága révén munkáit közvetlenség, közérthető emberközpontú megfogalmazás és elevenség jellemzi.”
Matits Ferenc tollából. :a teljesség igénye nélkül: