Marosi Ernő beszédének részlete az emléktábla avatáson.
'...Az emlékkiállítás vagy emléktábla-elhelyezés mögött mindig emlékeztetés, figyelemfelkeltés szándéka van: többnyire személyiségekre. A klasszikus emlékfelirat kezdete általában: 'Vándor, állj meg, s vidd hírül...' Érdy János székesfehérvári emléktáblája a Romkert bejárata melletti falon különös képződmény: kevésbé személyre, mint egy intézmény történetével kapcsolatos eseményre figyelmeztet. Ha meg kellene fogalmaznunk 'üzenetét', azt amire emlékeztet, a következőkre gondolhatnánk:
1. Felidézi egy régészeti ásatásba torkolló kútásás tényét, s ezzel a szervezett, tudományos régészeti kutatás százötven évvel ezelőtti kezdetét jelöli. Szimbolikusnak is mondható a történet: ott, ahol egészséges ivóvizet reméltek, a történeti ismeretek tiszta forrása fakadt. - Tudvalevőleg a történettudományoknak is alapképzete a kútfő, a forrás; múzsájuk, Klió is a kasztáliai forrásból merít.
2. Emlékeztet - a Magyar Tudós Társaság 1847-ben Schedel Ferenc főtitkár által aláírt felhívásnak eleget téve - a Magyarországon első, szabályszerűen végrehajtott kutatásra és leletmentésre, s így a honi műemlékvédelem intézményes kezdetére. A történet értékét emeli, hogy mostoha időjárási és háborús körülmények között teljesen szabályosan és szakszerűen befejezett, a legapróbb részletekig hivatali precizitással végrehajtott kutatásról van szó; a hivatali lelkiismeretességnek civilkurázsival kellett ehhez párosulnia!
3. Egyben az első hiteles középkori magyar királysír-feltárás is. Sajnos, tudomásul kell vennünk, hogy egyben az utolsó is.
Az emléktábla tehát egy szakma, a magyar archeológia - melyből egyebek között a mai régészet és művészettörténet is eredezteti magát - első lépéseinek emléke. III. Bélának magának, akinek sírját Érdy János feltárta, máig nincs emlékműve; monumentális sírját a budavári Nagyboldogasszony-templomban állították fel, hogy ezzel legitim izálják az utolsó Habsburgok koronázó templomát. Mivel 1196-ban hal meg, a róla való megemlékezést rendre elmossák a honfoglalás önkényesen megállapított évfordulói. Sírjának feltárása is hozzájárult a király rehabilitációjához, nagyságának belátásához, ami az újabb kori történetírás és művészettörténet egyik legfontosabb felfedezése. Alakja már a középkorban elhomályosult, s a középkori krónikások csak annyit tudtak róla, 'a görögről', hogy üldözte a tolvajokat és bevezette az írásos petíciókat. Ezt a vélekedést rögzítette Katona József is, Tiborc panaszában, ugyanis ha '... lesújtunk egy rossz galambiat, Tüstént kikötne, És aki száz meg százezret rabol, Bírája lészen annak, Kit a szükség Garast rabolni kényszerített', továbbá 'Ha tán utolsó fillérünkre egy törvénytudó felírja a panaszt; Ki írja fel keserves könnyeinket, Hogy jó királyunk megláthassa azt?' Nem utolsó sorban a székesfehérvári lelet segített hozzá a nagyuraknak kedvező III. Béla alakjával szemben a kultúra nagy pártolójáról, a középkori magyar állam csúcspontját jelentő, modernizálásán fáradozó királyról alkotott kép kifejlődéséhez.
Mai tudásunk szerint III. Béla legméltóbb emléke maga a székesfehérvári Mária-prépostság rommaradványa, amelynek Szent István alapította templomát az ő uralkodása alatt építették újjá először. Többször felmerült már, ma sem hárult el teljesen a veszélyes gondolat, hogy történeti emlékként, műemlékként való megőrzése és továbbörökítése helyett formáljunk belőle emlékművet - elsősorban magunknak és a magunk korának, rátukmálva utódainkra a mai történetfelfogásunkat és a mi értelmezésünket. Erdy János emléktáblája őrizze emlékezetét a tiszta forrás gondos feltárásának és megőrzésének, s intsen bennünket is arra, hogy ez a kötelezettségünk változatlan!...' Forrás: 150 ÉVE TÖRTÉNT... III. Béla és Antiochiai Anna sírjának fellelése konyv részlet http://mek.oszk.hu/08800/08852/08852.pdf