Románia és ezen belül Erdély fasizmus alóli felszabadulásának 20. évfordulóján avatták fel ezt a szocreál stilisztikájába besorolható hősi katonaemlékművet, a város főterének nyugati részén, a Rózsák terén. A sztálini önkényes kultusz hanyatlásával, az 1960-as évek elejétől Románia-szerte a fasizmust legyőző, hősiesen kiálló román katona szobrokat emeltek. Ezek nagy része úgy volt beállítva, hogy nyugat fele nézzen, farkasszemet nézve az onnan jött fasizmussal, de ugyanakkor a 'magyar veszéllyel', az Erdélyt egykor fenyegető (Észak-Erdélyt 'elraboló') horthizmussal is. Legalábbis a hivatalos akkori álláspont az volt, hogy az emlékmű a fasizmust, hitlerizmust és horthizmust (akkoriban durva megbélyegző jelleggel használt kifejezés) leigázó és megsemmisítő harcban részt vevő katonáknak állít emléket. Ezt a szobrot a három évvel korábban lebontott Sztálin-szobor http://www.kozterkep.hu/~/13022/_sztalin_szobor_marosvasarhely_csorvassy_istvan_1955.html anyagából öntötték.
A büszkén álló katona bal kezét felemelve (egyes vásárhelyi nyelvek szerint a szülészet fele mutat) egy magas, vörösnek láttatott zászlót emel a magasba. A talapzat déli és északi oldalán a Románia népének 'felszabadítását' ábrázoló hősies-patetikus jelenetek vannak kőbe vésve. Az alkotó Izsák Márton így nyilatkozott e szobráról 2002-ben: "Egyetlen katonaszobrot csináltam, „Az ismeretlen katoná”-t. Nekem az nagyon sokat jelentett: nekem a román katona jelentette az életet. Amikor Románia átállt az oroszokhoz a második világháborúkor, arról volt szó, hogy minket át kell adjanak a munkásszázadnak vagy a magyar hadirendőrségnek vagy a hitleristáknak. Akkor én boldog voltam, hogy a románok átálltak a szövetséges csapatokhoz, mert tudtam, hogy így már a vége felé állunk a háborúnak. Ha a románok nem állnak át, s még egy fél évig harcolnak, akkor én már nem élek. Ezért én a román katona szobrát teljes szívvel mintáztam. Nekem ez sokat jelentett, az életet jelentette, nem csak nekem, még nagyon sok embernek. A leleplezésnél a tábornok, Bukarestből a hadügyminiszter gratulált a szoborhoz. Mondom: „Tudja, miért mintáztam így, felemelt karral? Én nem akartam egy masírozó katonát csinálni, számomra ez a katona az életet jelentette.” Elmeséltem neki, hogy miért. Erre megölelt és megcsókolt. Én egész más szemszögből láttam a román katonát".

---