Iványi-Grünwald Béla festőművész 1867. május 6-án született a Somogy megyei Som határában. Művészeti tanulmányait Budapesten a Mintarajz-iskolában kezdte, ahol Székely Bertalan tanítványa volt. Később Münchenben és Párizsban a Julian Akadémián tanult. Első nagy feltűnést keltő alkotása, az 1983-ban készült a „Nihilisták sorsot húznak” című realista festménye, amely ma a debreceni Déri Múzeumban van. 1986-ban Nagybányán megnősült és felvette az Iványi előnevet. Itt kezdett el realista tájakat és jeleneteket festeni, és a Nagybányai iskola egyik alapítója lett.
1907-ben Kecskeméten telepedett le. Kada Elek polgármester kérésére 1909-ben részt vett a kecskeméti művésztelep megszervezésében, amelynek a vezetését is elvállalta 1911-ben. Tanítványai között volt Kassák Lajos, Uitz Béla és Kmetty János is. A kecskeméti épületeken elhelyezett freskói és mozaikjai sajnos elpusztultak. A művésztelep alkotóinak kedvenc témája volt a Műkert parkos környezete, a Cigányváros, és a Barátok temploma előtti íves barokk kőfalhoz támaszkodó kálvária szoborcsoport:(https://www.kozterkep.hu/~/5901/kalvaria_szoborcsoport_kecskemet_dunaiszky_lorinc_1790.html#photo-24792).
A világháború után a Balaton partján találta meg festészetének témáit, ahol valósághű tájképeket festett. 1940. szeptember 24-én szívrohamban halt meg.
Forrás: http://www.hirosnaptar.hu/index.php?oldal=cikk&cikk=100_eves_a_kecskemeti_muvesztelep_vi_