Kossuth Lajos szobrát már a millenniumi ünnepségsorozat keretében szerették volna felavatni Érsekújváron, de a mű a Czuczor-szoborral együtt, nem készült el időben. A másik szóba jöhető időpont a Rákóczi-szabadságharc 200. évfordulója volt 1904-ben, de ekkor már esedékes volt Rákóczi hamvainak hazahozatala, ezért a két szobor és három, Rákóczi, Bercsényi és Bottyán emlékére állított emléktábla avatására 1906. június 17-én került sor. Így viszont az ünnepség országos jelentőségűvé növekedett. A korabeli sajtó így számolt be az eseményről:

„Ennyi hazafias emléket egyszerre ünnepelni ritka dolog s az ünnep napja bizonyára emlékezetes marad a város derék lakossága szívében. Országos jelentőségű volt az ünnep már tárgyainál fogva is, s ez országos jelentőségét fejezte ki az ünnepi vendégek nagy sokasága s előkelősége. Megjelent atyja emlékének ünneplésén Kossuth Ferencz, beszédet mondott a kurucz hagyományok lelkes búvára és ápolója, Thaly Kálmán, képviseltette magát egyik alelnökétől vezetett küldöttséggel a képviselőház, egyik tanácsnokával a főváros; nem hiányzott a Kisfaludy-Társaság küldötte sem. Az ünnep külsőségeiben, az ügyes rendezés, a földmívelő nép részvételének elmés és érdekes módja dolgában sok tekintetben friss, újszerű színeket vitt az efféle ünnepek megszokott sablonjába, belső tartalmát pedig az elhangzott beszédek magvassága tette jelentőssé s még inkább az a tiszta hazafias lelkesedés, mely szivben-lélekben egygyé olvasztott urat és egyszerű földmívelőt. Szép ünnep volt, Érsekújvár büszke lehet rá; sikeréből kijut egy rész a két szobrásznak is: Székely Ernőnek, a ki a szobrokat s a debreczeni Tóth Andrásnak, a ki az emléktáblákat készítette.”
(Vasárnapi Ujság 1906. június 24.)

Székely Ernő művét, az ekkorra már a Kossuth nevét viselő főtéren avatták fel. Az érsekújváriak a késés ellenére is nagyon büszkék voltak az alkotásra, hiszen még így is megelőzték a fővárost, ahol ebben az időben még nem állt szobra Kossuthnak. Az ünnepségen maga az alkotó is jelen volt.
Az egészalakos szobor 2 méteres volt és egy ugyancsak 2 méter magas gránit talapzaton állt.

A szobrot 1919. május 22-én a megszálló katonákból és vasutasokból álló tömeg ledöntötte, kötéllel a vasútállomáshoz vonszolták és ott összezúzták. A szobor épségben megmaradt talapzatát az első bécsi döntés után Csicsátka Ottó érsekújvári szobrászművész országzászlóvá alakította át. Később sérülés miatt átszállították a temetőbe, ahol végleg nyoma veszett.