Szeretem, amikor a dolgok olyan egyszerűek, mint ennél az alkotásnál. Mondjuk első látásra, messziről azt hittem, a fekete és a sárga a mű két alapszíne, de aztán közelebb sétálva megláttam, és meg is örültem neki, hogy valamilyen egészen mélykék a sárga ellentettje.

Az alkotó munkásságáról, és további műveiről itt olvashattok: http://artportal.hu/lexikon/muveszek/boros-tamas
Ebből egy részlet: "1975 nyarán megismerkedett Lantos Ferenccel a tokaji művésztelepen, aki egy biztosabb és magabiztos irányba terelte művészeti vonzódását, majd részt vett a Népművelési Intézet szitanyomó tanfolyamán Tokajban. 1978 óta Budapesten él. 1979 nyarán a gönci művésztelepen ismerkedett meg Fajó Jánossal, s rábeszélésére lemondott a főiskoláról és bevonta a Pesti Műhely munkájába, ahol 1979–92 között saját és kortárs művészek szerigráfiai alkotásait és mappáit nyomtatta (V. Vasarely-mappák, N. Schöffer-mappa, Max Bill-mappa, Kassák-mappák, Fajó János és a Józsefvárosi Galéria mappái és nyomatai). 1979–88 között a Józsefvárosi Galéria tevékenységét is segítette. 1979-től állandó tagja Fajó János szabadiskoláinak (Gönc, Encs, Szerencs), majd 1986–93 között Encsen szitanyomtatást tanított, később 2000-től Szerencsen a Nemzetközi Iskola és Művésztelep digital-technika majd a grafikai szekció vezető tanára. "

Csak azért, hogy lássuk, egy grafikusnak hogyan lehet egy vasból készült, roppant érdekes plasztikája. És, hogy lássuk, dehogy szobrász, vérbeli grafikus...

A plasztika a Kőkapui Nemzetközi Művésztelepen készült, és ott állították ki (fel) először. Az alkotás méretei: 96 x 70 x 60 cm.
A művésztelepről, melyet Ézsiás István hozott létre: http://artportal.hu/lexikon/intezmenyek/kokapui-nemzetkozi-muvesztelep

---