Miközben fotóztam a Vetési Albert Gimnázium udvarán, egyfolytában az járt a fejemben, hogy ezek a fémszobrok, kompozíciók akárhányszor lefotózná az ember, mindig más és más arcukat mutatják meg. Előző este már a lemenő nap fényénél nem sokra jutottunk, de másnap délelőtt már igen.

A díszlet- és textiltervező művész által megálmodott Térrács környezete első látásra igen elhanyagolt volt. Én mégis örültem a képbe kerülő sárga növénynek is, mert talán oldja a mű szigorúságát, zártságát. Kellemetlen volt a nagy gazban sétálni, de gondolom a nyár közepén nem volt senki, aki levágja a füvet, és talán máskor nem ilyen a terület.
Tulajdonképp szerencsénk volt aznap, mert épp a Veszprém-rali versenyközpontja volt ott, és velünk senki nem foglalkozott. Sajnos ez abból a nagy serte-pertéből nem derült ki, versenyautót meg nem láttunk.
Szabadon sétálhattunk a területen. Fel se tűntünk senkinek, mert annyi más ember volt az épületben. Az udvaron meg nem, ez viszont nekünk volt jó, mert így nem kerültek a fotóra csak a parkoló autók, az alkotásokon kívül. Hogy máskor, tanévben mennyire egyszerű, vagy nehéz a művek közelébe jutni, azt nem tudom megítélni.

A Térrács oldalról nézve egy kb. 1 x 1 méter, négyzetalak, ami az egyik csúcsára van állítva. A fémszalagok, mintha szőve lennének. Az alkotó nyilván a textilművészeti ötletet ültette át fémbe. Sok fekete, és nagyon kevés világoskék, illetve vörös 'szalagból' áll a rács. A mű pontos mérete a katalógus szerint: 135 x 135 x 40 cm

Ez a plasztika is a Kőkapui Nemzetközi Művésztelepen készült, amit Ézsiás István szervezett: http://artportal.hu/lexikon/intezmenyek/kokapui-nemzetkozi-muvesztelep

Az alkotóról: http://artportal.hu/lexikon/muveszek/simo-eniko

---