Akkor történt, amikor a fényképezési engedélyt intéztem az egyetemen történő fényképezéshez. A B. épületben kísértek, méghozzá az épületek közötti átjárón keresztül. Megláttam az alkotást és felkiáltottam. Egy kerámia kompozíciót kerestünk, Madarak címmel. Azt hittem, megtaláltam.
No nem, mint kiderült, az egy kis kompozíció, itt meg falat betöltő, nagy márvány alkotás látszott. Rögtön mutatta kísérőm, a felette lévő szinten is van.

A gondolat már 1961-ben megfogalmazódott. Két évvel később pontosították az igényt meghatározták méretét, funkcióját - kimondva, hogy tartalma utaljon az egyetemre, ill. az egyetem kémiai tudományokkal foglalkozó jellegére. Meghívásos pályázat útján döntöttek, így került a választás Kántor Lajosra, akinek a pályázata nyert.
Igen, ilyen világ volt akkor (részlet egy 1965-ben lejegyzett párbeszédből):
'...Az állam országos viszonylatban az országos beruházási összeg két ezrelékét visszatartja képzőművészeti alkotások fedezeteként...'
Az ebben a korszakban született alkotások nagy része köszönheti megvalósulását ennek a rendelkezésnek.

A forrásként felhasznált könyv a fenti szimbolikus jelentést nem ismeri. ' ... Talán a feltörekvést, az optimizmust, a békevágyat fejezi ki repülésük...'
Ezzel pedig rögtön vitatkoznom kell. Ennél a kompozíció életszerűbb, hiszen ezek a madarak természetesen szállnak - szabadon, de hullámzó alakzatban. Igaz, a kémiai vonatkozást itt kissé mellőzve látom.

Forrás: Üzen a múlt (Egyházy Tiborné és Dömötör Lajosné) - kiadva 2006-ban), internetes kivonat: http://kiado.uni-pannon.hu/hu/node/53