Mikor előadtam ötletemet a veszprémi fotósoknak, hogy szeretnék bemenni fotózni a városházára, és a megyeházára is, ők kétkedésüknek adtak hangot.
De miután mostanában itt Debrecenben is szinte mindennapos bejárásom van ezen épületekbe, úgy gondoltam, hogy próba-szerencse.
És sikerült. Igaz, a dísztermet nem tudták kinyitni, de be tudtunk menni a belső udvarba, és föl az emeleti folyosókra is.

Aznap délelőtt már több száz felvételt készítettem vasszobrokról 35 fokban a tűző napon, és üdítő másság volt azokhoz képest ez a faszobor, amiről végül is nem találok semmi konkrét adatot. Az alkotó neve volt csak a szobor talapzatára ráírva.

A megyeházát 1887. november 24-én avatták fel. Kiss István építész tervei alapján készült el, alig egy év építési idővel, neoreneszánsz stílusban. A debreceni százéves szecessziós megyeháza se kutya, de ennek az épületnek a belső udvara, ahol ez a stílusában teljesen idegen faszobor áll, különleges hangulatot áraszt. A teljesen zárt, magas épületben a belső udvar, mint egy kis tündérkert, olyan. Nem is értettem elsőre az igen dús növényzetet. Mert olyannak tűnt, mintha oda soha nem sütne be a nap.

A szobornak általam adományozott neve van. Nem hiszem, hogy túl sokat tévedtem volna a névadással, de elképzelhető.

Az épület igen részletesen megírt története itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Megyeh%C3%A1za_(Veszpr%C3%A9m)
Olvassatok bele, csak ajánlani tudom a wikipédia szócikkét.