Két hete autóbusszal jártam errefelé mikor megláttam a kerítésen belül, egy kalapos háttal álló figurát. A kíváncsiságom nem hagyott nyugodni és ma délelőtt el is mentem közelebbről szemügyre venni. Messziről műkőnek gondoltam szürke színe miatt, de mellé érve igencsak meglepődtem, fából van kifaragva egy vadász.

Jelenleg egy autógumi, gumiabroncs kereskedés működik a területen, ide aztán sehogy sem illik egy vadász. Kissé visszapörgetve az idő kerekét, megoldódott a rejtély, korábban fafeldolgozó gazdaság /DEFAG/ működött itt egészen nagy területen. Tehát fa volt bőven, és mivel a sok fát erdőből hordták ide, kézenfekvő volt egy vadász megörökítése. Szóval a mi vadászunk egy fatuskón áll, jobb kezében vadászpuskája, melynek csöve már hiányzik, bal kezében távcsövet tart, mely a vadak megfigyelésére szolgál.
A szobor talapzatával együtt erősen repedezett. A repedések kis rovarok tanyája.
Sajnos semmi jelet nem találtam a fafaragó kilétére, és az elkészítés évére.
Ami biztos, elég régen készülhetett, húsz-harminc év, vagy ennél is több. Úgy gondolom így is megéri bemutatni, hiszen a városhoz kötődik, egy letűnt, szép idő emléke.

A mezőgazdaság része az erdőgazdálkodás, amelynek szegedi szervezeti egysége a Délalföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság (DEFAG). Jogelődeinek története 1947-ig nyúlik vissza. Hozzá nemcsak az erdőgazdálkodás, hanem a nagymúltú szegedi faipar megmaradt üzemei is tartoztak. A regionális szervezet egységei az alábbiak voltak:
Gyulai Erdészet
Falemezgyár – Szeged, Budapesti út
Kisteleki Erdészet
Fűrészüzem – Szeged, volt Lippai üzem
Ásotthalmi Erdészet
Csemetekert – Maros torkolatban
Vésztői Erdészet
Műszaki rész – Zsótér út
Szegedi Erdészet
/Forrás: Blazovich László: Szeged rövid története/