Hadtörténeti Múzeum - Múzeumok éjszakája. A kertben láttam meg - sok hasonló és igencsak más alkotás között - ezt az emléktáblát. Valahogy más volt...
Az emléktábla szövege: „A volt besztercei cs. és kir. báró Pitreich 63.gyalogezred hősi hallottainak emlékére a bajtársak.”
Mint megtudtam, az emléktáblát 1931. június 7-én állították a Múzeum folyosóján, de a II. világháborút követően raktárba került. Mostanában állították fel újra - most már az díszudvaron.

Az emléktábla visszaadja az I. világháborúban küzdő honvéd gyalogezred történetét. Középen egy halott katona reprezentálja az egész ezredet, az őt körülvevő buborékokban a nevezetes ütközetek és dátumaik láthatók.
Találtam egy megemlékezést, amely a balatonfüredi hadbavonultakat idézi meg - sorsok, emberek - családok, tábori posta kivonataival illusztrálva. A cikk szerint szomorú tény, hogy a 63. gyalogezred (ill. átszervezések után az utód hadosztályok) 'az utolsó emberig megsemmisült' http://katonadolog.gportal.hu/portal/katonadolog/upload/689772_1295626489_04661.pdf - 162. oldal.

Az emléktábla közepén egy idézet olvasható. Többször találkoztam már ezzel a szövegrészlettel. Most idézem az egész költeményt. Talán nem elhanyagolható, a szerző, a cím sem - sajnálatos módon többnyire nem említik.

Petőfi: A huszár (Szalonta, 1849. május 27-28.)

Szegény legény vagyok,
Nincs semmi vagyonom;
Szívem sem az enyém,
Rég birja galambom.

* Életemet pedig
* Hazám, te szent hazám,
* Kész áldozat gyanánt
* Tenéked áldozám.

Ami még megmaradt:
Te szűz becsületem,
Magammal viszlek el,
Te sírba szállsz velem.