A marosvásárhelyi régi Városháza az 1906-1908 között épült, szecessziós stilusban, Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti építészek tervei szerint. A díszes palotát belül falfestményekkel, domborművekkel és szines üvegablakokkal diszítették. A trianoni békeszerződés után, 1921-ben a magyar vonatkozású üvegablakokat leszerelték, és pincébe kerűltek.
Több mint 80 év elteltével, a közben Megyeházává átrendezett történelmi épületben székelő Maros Megyei Tanács, pontosabban Lokodi Edit Emőke tanácselnökasszony kezdeményezésére a vitrókat felszínre hozták, és a budapesti Róth Miksa Emlékház szakemberei restaurálták őket. Eredeti helyükre kívánták visszaállítani a felújított szines üvegablaksort, de a szintén a Megyeházában székelő, sőt ennek jelenlegi tulajdonosa a Prefektusi Hivatal ezt nem hagyta jóvá. Ekkor az a döntés született, hogy a vitrókat a szomszédos Kultúrpalota második emeleti délkeleti saroktermében kialakított, a város szecessziós emlékeit bemutató kiállításon állítják fel. Ez 2011 tavaszán történt meg, annak reményében, hogy a közeljövöben visszakerűlhetnek eredeti helyükre. Mivel nem ablakszemekben állították ki e vitrókat, nem éri őket egységes természetes külső fény, és így nem tünnek fel eredeti pompájukban, árnyaltak.
A hat üvegfestmény a következő kompozíciókat tartalmazza (balról jobbra): II. Rákóczy Ferenc portréja (Pro libertate- felírattal), Bethlen Gábor arcképe (Pro lege et grece- felirattal), I. Ferenc József egész alakos portréja (Bizalmam az ősi erényben- felirattal), Kossuth Lajos (Leborulok a nemzet nagysága előtt - felirattal), Deák Ferenc portréja (A haza mindenek előtt - felirattal) valamint a történelmi magyar címer angyalok társaságában.
A Megyeháza (volt Városháza) épületében további dekoratív jellegű üvegablakok vannak az előtérben és a lépcsőházban, melyek nem voltak eltávolítva, csak a II. világháború zürös napjaiban. Ezek viszont külön műlapot igényelnek.