1944-ben Pincehelyen gettót létesitettek. Itt gyüjtötték össze a környék településeiről az embereket, akiket innen szállítottak az ismeretlen jövő felé. A vasútállomás közelében, durván faragott kőalapzaton áll az emlékmű.
Csiszolt, hőkezelt hegesztett rozsdamentes krómacélból készült a lobogó lángot idéző alkotás. Az első pillanatban az fogott meg, hogy az alkotó a Napot is belekomponálta a látványba. A hőkezelés által egyenetlenül színezett, karcolt felületen képek sejlenek föl, ahogy a fény folyamatosan változik.
Az alkotó nemcsak a fényt, de a szemlélő lelkivilágát is részévé tette a látványnak.
Van akinek a történelemkönyv egy lapja, másnak fájó emlék, sietősnek egy emlékmű a sok közül, van aki eltöpreng.
A jelképekről kérdezem telefonon Németh Istvánt.
A két lángnyelv emberi alakot formáz - mondom.
Nem embert, az ember hiányát mutatja - javít ki az alkotó.
Igen. Az ember hiánya az embertelenség.

Feliratok a talapzaton:

MEGBÉKÉLÉS
AZ ÁRTATLANUL MEGHURCOLTAK EMLÉKÉRE

KÖZADAKOZÁSBÓL ÁLLÍTOTTA : PINCEHELYÉRT EGYESÜLET
PINCEHELYI ÖNKORMÁNYZAT 2005

Az alkotóról: http://www.tolnaart.hu/nemeth/index.htm