Nagy kultusza van Veszprémben a költőnek, akinek 1848. március 5-6-i veszprémi tartózkodására emlékeztek 2011. március 5.-én, egy emléktábla avatásával is.
Irodalomtörténészek állítása szerint Petőfi többször is járt a városban - az említett alkalommal feleségével együtt. Egyik verse alá a kutatások szerint saját kezűleg írta alá a városi nevét és a dátumot: 1842 ('Vadonban'). Feljegyzések szerint vándorszínészként Pápán és Veszprémben is szerepelt. Színésztársa, az egykori színigazgató is jelezte naplójában. Forrás: http://www.veszprem.hu/veszpremieknek/hirek/kozeleti-hirek/2039-itt-jart-a-forradalmar

A Petőfi Színház társulata hivatalos megalakulásának 40. évfordulója alkalmából, 2001. szeptember 11-én avatták a nézőtér két bejárati ajtója közt elhelyezett szobrot.

Petőfi itt az 1848-as forradalmi ifjú elszántságával, jellegzetesen keresztezett karjával néz le a róla elnevezett színházba igyekvő látogatókra.
Nagy öröm volt számomra, hogy felfedeztem az alkotást. A színház 'ügyeletese' készségesen segített mindenben, kereste az adatokat. Az emeleti világítás felkapcsolását is próbálta elintézni, de sajnos az nem sikerült, mivel nap közben szigorúan le van zárva, csak előadáskor, a fővilágosítónak van lehetősége.

Az említett vers: VADONBAN - elérhető itt: http://mek.oszk.hu/01000/01006/html/vs184201.htm#12

Egy másikat /részletet/ idéznék - címe: A LEDŐLT SZOBOR http://mek.oszk.hu/01000/01006/html/vs184803.htm#44

'Állt egy szobor magas hegy tetején.
Olyan magas volt e hegy, hogy neki
A fellegek szolgáltak öv gyanánt,
S vállán pihent meg nyári délben a nap.

E hegytetőn állott az ércszobor,
Egy méltóságos óriás-alak,
Egyik kezében háborúi kard,
Másik kezében győzedelmi zászló.
...

Föl kell emelnünk a szobrot megint
A hegyre, melyen egykor tündökölt,
Amelyrül olyan méltóságosan
Nézett alá a bámuló világra.

Föl, nemzetemnek apraja, nagya,
Szégyen reá, ki lomhán vesztegel,
Dicsőség arra, aki dolgozik...
Válasszatok most: szégyen vagy dicsőség!'